2014. április 11., péntek

Vita

Álmomba egy fehérrózsa kert mellett táncltam egy fiúval....
Másnap a reggel finom napsugarai ébresztettek. Lassan megrebbegtettem a pilláimat és kinyitottam a szemem. Egy percig azt hittem ,hogy csak álmodtam a tegnapit és azzal gyözködtem magam ,hogy csak szeretném hogy ilyen történjen velem. De mikor egy nővér megjelent a reggelimmel ,már tudtam ,hogy nem képzelegtem. Mosolyogva átnyútott egy tányért amin egy csomó vaniliás palacsinta volt a tálcán a tányér fölött egyszál fehér rózsa volt. Elmosolyodtam. Megvártam mig a nővér elment és elkezdtem falatonként enni a finomságot. Minden vaníliás falatnál mosolyra húzodott a szám. "Egyre kíváncsibbá tesz ez a híres White ,de annyira boldog vagyok ,hogy tényleg létezik. Mi is volt a levélbe? "-elővettem  az ágy alol a kisdobozt amiben a levél lapult. Átolvastam még egyszer majd elhatároztam ,hogy reggeli után lemegyek a könyvért. Gyorsan megettem a maradék palacsintát ,közben Leo nyitott be az ajtón:
-Szia tündérke! Hogy vagy?-mint mindig most is mosoly ült az arcán.
- Köszi jól, nézzd mit kaptam reggelire.-mutattam a tányérra amin még egy darab palacsinta volt.
- Jól nézz ki. kaphatok?- ült le az ágyam szélére.
- Igen.-felé nyújtottam a villát ,de megrázta a fejét és kitátotta a száját."Ez rávall " Mégis belementem a játékba.Levágtam egy kis darabot és megetettem.
- Ez finom ,kérek még.
-Nem. A többi az enyém.
- Na egy kicsit lécci.Ha nem kapok akkor megjárod.
- Mért mit csinálsz ha nem kapsz?
- Ezt.-hirtelen közelhajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra. Hirtelen egy percre megállt a szívem a meglepetségtől.
- Én mondtam ,szóval kapok?- ahogy azt az elégedett mosolyt láttam az arcán elöntött a düh és mielőtt felfogtam volna mit teszek a kezem magától lendült. Egy csattano hang és egy piros tenyér alakú folt az arcán. Akkor látam elősszőr ,hogy nem mosolyog.Megijedtem.
-Leó én saj...-nem engedte befejezni felállt és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót.
A szemembe könnyek gyűltek össze.- Sajnálom Leó sajnálom gyere vissza .-ezek a szavak hagyák el a szavamat sírás közben. Már egy ideje sírhattam mikor Benji bejött. Azonnal oda futott az ágyamhoz és nyugtatni kezdett ,habár nem tudta mért ,de nem is kérdezte ,neki természetes volt ,hogy vigasztal. Megölelt é nyugtató szavakat suttogot miközbe lágyan a hajamat simogatta.
Miután megnyugodtam megkértem hogy menjünk le egy kicsit az udvarra

Akkor abban a percben mikor megütöttem tudtam óriási hibát követek el........