Rózsa és levél

 Leó és a  többi fiú egy percre sem hagytak egyedül...

Egyik reggel mikor felkeltem a kopár kis komodomra pillantottam ,hogy megnézzem hány óra.Legnagyobb meglepetésemre egy fehér rózsa volt a vázámba.Elősszö arra gondoltam biztos az egyik nővér tette bele ,de aztán megláttam a kiskártyát amit a virág mellé mellékeltek. Óvatosan át emeltem a rózsa fején és kinyitottam.
Tudom kíváncsi vagy ,hogy ki vagyok ,de nem árulom el . Ha szomorú vagy írj nekem és rejtsd el a levelet abban a könyvben amit még attól a fiútól kaptál.Este mielőtt lefekszel ,a kertben lévő szökőkút lábánál  található fehér rózsa bokor tövébe rejtsd el.Másnap reggel pedig keresd meg benn lesz a válasz.       
Aláírás : White
Arra gondoltam valaki biztos ,viccel velem, de tetszett az ötlet ,hogy levelezzek egy idegennel pont ,mint abban a bizonyos könyvben.Az egyik nővért megkértem,hogy adjon  ceruzát és tollat és belekezdtem.
Kedves idegen!
Sejtelmem sincs ,hogy ki vagy ,de nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos fehér rózsát ,gondolat olvasó lehetsz ,hogy eltaláltad a kedvenc virágom. Ami azt illeti már is panasszal fordulok hozzád,egyenlőre csak egy kissebbel .Kíváncsi vagyok ,hogy  tényleg tudsz e rajtam segíteni. Arról lenne szó ,hogy vaniliás palacsintát szeretnék enni ,de mióta itt  vagyok édességnek nyomát sem láttam. Ha holnap azt kapnék akkor tudnék bizni venned,vedd úgy ,hogy ez egy teszt.
Aláírás:Sophie
 Beraktam a levelett egy boritékba azt pedig a könyvbe.6 óra körül megkértem Princet ,hogy segitsen lemennem a kertbe.Elősször meglepödött majd örült ,hogy ki akarok mozdulni.Miután szereztünk egy toló kocsit beleültem és a pokroc alá dugtam a könyvet. Mikor leértünk megkértem hogy hagyjon egyedül nagy nehezen rá vettem oda gurultam a  megbeszélt részhez és eldugtam a könyvet.

Este alig vártam ,hogy reggel legyen és megtudjam válaszolt e az idegen....

Kórház

   Igaz ,hogy abba az időben sokminden változott körülöttem ,de 3 barátom is volt akikre támaszkodhattam és számmithattam..

A balesett után a kórházba kellett maradnom rehabitáción. El sem tudom mondani mennyire elleneztem a dolgot. Végül a fiúk rávettek ,hogy bent maradjak. Tudtam ,hogy velem maradnak és ez megnyugtatott ,de ugyanakkor azt is tudtam ,hogy nem lehetnek velem 24 órába és ez elkeseritett. Voltak napok amik szörnyen lassan teltek, a "szobámból " néztem azt amit a tölem pár méterre lévő ablakon át láttam. Nem volt olyan meszze az ablak ,de arra elég volt ,hogy újra eszembe jusson ,hogy többet soha sem fogok ott állni a saját két lábamon és mondjuk kihajolva integetni.Akkor sokszor előfordult ,hogy láttam álmomba,sőt néha még beszéltem is vele.
Pár hete lehettem a kórházba amikor egyszer egy idegen fiú jött be a "szobámba " leült az ágyam melletti székre és mosolygott. Egyidősek lehettünk,barnás haja rövidre volt vágva és a gesztenyebarna szemei vidáman csillogtak.:
-Szia, tudom nem ismersz ,de szerintem nincs más dolgod vagy tévedek?
-Nem,nem tévedsz.Sophie vagyok.
- Szóval Sophie ,olyan vagy mint egy tündérke szóval mostantól így foglak hívni.-na ez picit meglepett ,de tetszett is.
-Még sosem volt becenevem.- jelentettem ki ,bár én se tudom miért.
- Most már van.- ezen el mosolyodtam , amióta a kórházban voltam sosem nevettem vagy mosolyogtam. - Ez egy mosoly volt ugye jól láttam?!- ő is mosolygott.-Örülök,tudom milyen szörnyű itt én is átéltem.
- Hogy?- tudtam,hogy nem tapitatos megkérdezni ,de a kíváncsi természetemnek sosem tudtam parancsolni.
- 5 éve rákot diagnoztizáltak nálam. - komoly lett az arca. - Akkor úgy éreztem összeomlik a világ körülöttem ,de  utób rájöttem ,hogy csak akkor kezdödőtt az életem.
- Ezt most nem értem.- rám mosolygott majd folytatta.
- Akkor úgy kezdtem el élni ,mintha minden  nap az utolsó lenne.Jobban megbecsültem a dolgokat és észrevettem olyan apró dolgokat amik mellett mások csak elsétáltak. Fél éve pedig az orvos azt mondta ,hogy meggyógyultam.hallottam mi történt veled ,de hidd el a világ áll és megy tovább ,annyi dolog van még amit nem láttál nem ettél ,úgyhogy ne ad fel.- mosolygott ennyit csinált ,de az nekem akkor a reményt jelentette.
Az orvosom nyitott be a helyiségbe:
 -Leó ne fáraszd le teljesen szegény lányt.
- Leó?- érdekes arcot vághattam ekkor a fiú rájött ,hogy  még be sem mutatkozott, kihúzta magát és hivatalos arckifejezéssel megfogta a kezem és lehelt rá egy kézcsókot:
- Elnézést hölgyem , kérem nézze el feledékenységem,Leó vagyok örvendek a találkozásnak.
- Sophie,szintúgy úram. -kezet ráztunk ,de mindketten elnevettük magunkat ezen a hivatalosságon.


                                    Leó nélkül most nem lennék az aki most vagyok......

Fordulat

 A temető  után Chrissel sokáig beszélgettünk ,ő volt akkor az én őrangyalom ,bár tudtam ,hogy Ő is vigyáz rám...

 

 

Két héttel azután ,hogy Chris és én megismerkedtünk ,történt valami ami sok mindent megváltoztatott.Csak egy éles villanásra emlékszem és márcsak egy idegen fiú arcára. Ezután elájultam ,másnap talán délután volt mikor felébredtem. Fehérre mázolt falak vettek körül és az ágy lábánál  két fiú. Akkor láttam Őt,biztosan Ő volt az ,de ő már meghalt. Riadtan ültem fel, beszélni akartam vele elmondani mennyire szeretem,de mire a szemeim teljesen nyitottak lettek márcsak egy fiú volt ,Ő eltünt.Az idegen fiú megérezhette ,hogy megmozdultam mert arcát amin szemei zárva voltak felém emelte így bele tudtam nézni zöldes sárga szemeibe.

-Annyira sajnálom!-fakadt ki.-n nem vettelek észre és...sajnálom.-az arcán láttam ,az aggodalmat ,ez megijesztetett.

-Mi..mi történt? -olyan furcsa volt a hangom, észre vettem ,hogy remegek.

-Sajnálom.-mást nem mondott-Ígérem ,hogy melleted maradok.Akkor még nem értettem mi történt , később egy orvos közölte velem ,hogy a balesetben annyira összetört a lábamba a csont ,hogy kénytelenek voltak eltávolitani, mind két lábam. Hisztérikusan sírtam ,nem értettem miért történt velem mindez. A fiú aki elütőtt a motorjával mind végig velem maradt szó nélkül türte ,hogy elmondjam mindennek, és miután Benji és Chriss is tudomást szereztek a dologról Prince halálát kívánták ,de ő csak türte és válalta a következményeket.Egyre több időt voltunk együtt sosem hagyott magamra, este addig volt velem amig el nem aludtam, reggel pedig mikor felkeltem már ott volt.Kezdtem megkedvelni ahogy egyre többet beszélgettünk,bár igen szótlan volt ,de ha szükségem volt bármire ,anélkül ,hogy szóltam volna tudta és sokszor meglepett ajándékokkal.

 

 

 Valamit elveszítettem ,de úgyanakkor nyertem egy barátot