Látogató

Egyszer csak kopogtakat ajtón..

 

 

 

Halkan jeleztem az illetőnek ,hogy bejöhet. Az nyíló ajtóra szegeztem a pillantásom. Az ajtóba Chriss állt mellete Benji.

-Szia Sophie Nézd kivel futottam össze a kórházba menet.- Ben közelebb jött hozzám és leült az ágyam széllére.

-Szia Sophie.- mondta alig hallhatóan és még mindig az ajtóban ácsorgott.

- Szia Chriss.- rámosolygtam ,abban a percben nem tudtam rá haragudni csak örültem annak ,hogy megint itt van.

- Sophie én   annyira sajnálom elkapot a hév és  ...sajnálom.-  láttam rajta ,hogy tényleg nagyon bánja a dolgot és neke csak az számitott ,hogy ő újra itt van.

- Chriss... te idióta...annyira hiányoztál..-mondtam a könnyeimmel küzködve. - Gyere már ide-tártam szét a karom. Chriss Benjire nézett mindha csak engedélyre várna ő pedig biccentett. Chriss olyan erősen ölelt magához ,de én is őt. - Soha többet ne hagyj itt.- suttogtam.

-Nem foglak ezt megígérem.Viszont Sophie beszélnünk kell négyszemközt.- elengedet. Legjobb barátomra pillantottam.

-Itt leszek az ajtó elött ha kellek csak szólj. -felállt az ágyszéléről és kiment halkan becsukta maga mögött az ajtót.

Mindketten utánna néztünk. Majd visszafordult hozzám.

- Sophie! -annyira komoly volt hogy ez megijesztet.

- Baj van?

- Nem ,de nem hiszem ,hogy nagyon örülni fogsz neki. Róla lenne szó. -ennyit kellet mondania és rögtön megértettem miért olyan komor. Nem szóltam semmit ,ez a téma az amelyiknél csak hallgatni tudok mert ha beszélek előjönnek azok az emlékek,és én ezt nem akarom csak arra emlékeztet ,hogy bármikor elveszithetek bárkit. Ugyanakkor azok az emlékek nagyon kedvesek a számomra.

- 2 hét múlva lesz az évfordulója annak ,hogy elment. Azt szeretném ha azon a napon együtt lennél vellem ,mert se neked se nekem nem lesz könnyű és talán így egymást tudnánk támogatni. - Sophie nekem ez nagyon fontos lenne. Kérlek!

- Chriss ugye nem gondoltad azt ,hogy nemet mondok. Nekem is sokat jelentene ha mellettem lennél.

Nagyon hiányzik...-elsírtam magam ,elsősorban mert eszembe jutott egy régi emlék másodsorban mert annyi minden történt ami felzaklatott és magamban tartottam .

Chriss magához húzott. Annyira közel voltam hozzá ,hogy éreztem a samponja illatát. Ebben a percben Benji kivágta az ajtót és berontott a szobába. Előszzör meglepődtem aztán elkezdtem nevetni azon ahogy felidéztem magamban ezt a jelenetet és Benji értetlen arc kifejezése sem segített a helyzeten.

 

 

Ez után Benji és Chriss is elmoslyodott végül ők is velem együtt nevettek...

Álom

Nagyon fájt amikor Benji azt mondta amit Prince kért tőle...

 

 

A könyvtárban voltunk. Neki dőlt annak az asztalnak aminél mindig is beszélgettünk. Rám nézet ,a szemei nyugalommal áraztottak el. Elmosolyodott csak Ő tudott így nézni rám. Barna szemei annyira őszinték voltak ,hogy sohasem tudtam hazudni nekik. Mindig úgy éreztem átlát rajtam.A szavak mindig is anélkül hagyták el a számat ,hogy átgondoltam volna ,ez az Ő hibája volt Soha senkinek nem panaszkodtam neki még is kiöntöttem a szívem. Ő más volt,mint bárki akivel találkoztam eddig.

- Értem.Sophie nyugodj meg ,nem tettél semmi rosszat. - azok a szavak azért voltak nyugtatoak mert Ő mondta. - Megfognak oldodni a dolgok ,bízz bennem. Én itt vagyok és mindig itt leszek. Tudod jól ,hogy hozzám bármikor fordulhatsz.

- Tudom ,de annyira nehéz. Nem tudom hogy Prince mért  hagyott itt és Chrissért és Leóért is nagyon aggódom.

-Sophie az a három fiú szeret téged visszajönnek nyugodj meg.Bízz bennük.

-De félek, mi lesz ,hogyha nem...folyton ezen gondolkodok .- ekkor közelebb lépett hozzám és átölelt. - Mi lesz ha nekük is bajuk esik, azt nem élném túl.

-Sophia.- Ő volt az eggyetlen ember aki valaha is Sophianak hívott.Ilyenkor mindig különlegesnek éreztem magam és megnyugodtam az  Ő közelségétől. - Minden rendben lesz. - fölemelte a kezével az álamnál fogva az arcomat így kénytelen voltam a szemébe nézni. Közelebb hajolt hozzám én becsuktam a szemem és ekkor...

 

Felültem az ágyban.Ez csak egy álom volt ,csak egy álom.Néhány könnycsepp szäntotta végig az arcom

Titkok

Ekkor még nem sejtettem semmit...

 

Vékony hang volt. Hátra fordultam.Tőlem  kb. 3  méterrel egy lány állt. Szőkés göndör fürtjei az álla alatt végződtek. Kedvesen ,de tartózkodóan mosolygott és minden bizonnyal a válaszunkra várt. A vonásai emlékeztettek egy hercegnőjére, olyan egyenes tartása volt  még is látszott a szemében a komolyság ugyanakkor a szája körül csoportosulo apró nevető ráncok a vidám természetre utaltak. Kicsit baba szerű volt az a fajta lány aki után megfordulnak az utcán.Kérdően a fiúkra néztem. Benji arcáról ugyanazt az értetlenséget olvastam le mikor rá néztem megrázta a fejét jelezve ,hogy fogalma sincs a jövevényről. inkább tovább vezettem a tekintetem . Prince mozdulatlanul meredt a lányra. Mikor észre vette ,hogy ketten nézzük felpattant megragadta a lány kezét és elrángatta a közelünkből. Mikor már elég messze voltak láttam ,hogy ingerülten beszél a lánnyal. Benjivel egymásra néztünk.
-Úgy tűnik ismerik egymást.-szólalt meg végül ő, én csak bólintottam és figyeltem a távolba beszélgető párost.
- Nagyon szép lány.-jegyeztem meg halkan mivel láttam ,hogy Benji hosszasan nézi a lányt.
- Igen az...-nem figyelt rám ,és ez nem annyira tetszett,vágtam egy grimaszt mire gyerekkori barátom visszakapta a tekintetét.- Soph, ne már...-nem reagáltam semmit inkább hátat fordítottam neki. Hallottam ahogy feláll és leül mellém.
-Soph az a lány tényleg szép ,de nekem mindig te leszel a legszebb. - ekkor felé fordultam ,ebben a pillanatban adott egy puszit az arcomra, ami picit meglepett ,de ránéztem nem tudtam rá haragudni  én is adtam egyet az arcára amitől szélesen elmosolyodott. Picit közelebb húzódott hozzám ,nagyon kicsi távolság volt az arcunk között, ekkor Benji még közelebb jött ,majdnem összeért a szánk,de hirtelen elkaptam a fejem. Nem, ő a legjobb barátom gyerekkorom óta aki mindig mellettem volt megvédet ,nem tehetünk ilyet. Ahogy lassan felfogtam ,hogy majdnem olyat tettünk amit nem kellett volna könnyek gyűltek a szemembe. Az ő arca először meglepet majd aggódó lett. Átkarolta a vállam magához húzott.
-Soph sajnálom ,nem tudom mi ütőt belém. Ígérem többet nem fordul elő. Kérlek ne sírj. Soph.- hallottam a hangjából érződő aggodalmat és ahogy kimondta a nevem még több könny gyűlt a szemembe. Egyedül ő hívott Sophnak és csak ő tudta ilyen lágyan kimondani a nevem. Mindig is biztonságban éreztem magam attól ,hogy mellettem volt. Bármi történt mindig kiállt értem és megvigasztalt. És most mi majdnem.... Közelebb húzódtam hozzá és éreztem ahogy erősebben tart.
Nem tudom meddig lehettünk így mert elaludtam. Mikor felébredtem  hangokat hallottam halkan beszéltek és titokzatosan úgy gondoltam inkább csukva hagyom a szemem pár perc múlva tisztán értettem mindent amit mondtak.
- Így már értem , ezek szerint elmész?- Benji volt az.
- Igen ,most szükség van rám ,muszáj elmennem. - Prince mindig nyugodt hangja ,most tele volt érzelmekkel.
- És mit mondjak Sophienak? Nem hiszem ,hogy csak úgy elfogadná ,hogy eltűnsz. Ahogy ismerem aggódna érted és megint az történne.
- Az lesz a legjobb ha nem tud semmiről ,mond azt neki ,hogy a nagyapám halálos beteg és hozzá utazok. Ami részben igaz is. Nem tudom mikor térek vissza ,de kérlek vigyáz rá. Itt van az a telefon szám amin elérsz ,minden héten felhívlak ,hogy megtudjam ,hogy hogy van.
-Rendben van. Nem mondok neki semmit és vigyázz magadra.
Mikor kinyitottam a szemem Prince akkor szállt be egy helikopterbe azzal a lánnyal.

 

Minden olyan zavaros volt...