Kopogtak az ajtón,és akkor abban a percben eldőlt ....
Halkan jeleztem az ajtó mögött álló illetőnek ,hogy nyugodtan befáradhat. A kilincs egy pillanatra lenyomódót majd a kissé kinyílt ajtó egy lábtól származó erő hatás hatására teljesen kitárult .Leó sétált be hatalmas mosollyal az arcán és teli kezekkel. Egy hatalmas doboz volt nála. Sejteni sem tudtam mi lapulhat benne ,de az oldalam furdalta a kíváncsiság:
- Mi van a dobozban ?-mutattam a kartonból készült tároló alkalmatosságra melynek tetejétől még így se ,hogy a lábamhoz rakta sem láttam bele, és túl messze volt ,hogy elérjem.
Leó letelepedett egy székre ami mindig az ágyam mellett áll, majd csibész mosollyal rám szegezte hatalmas vidáman csillogó szemeit.
- Ejnye Tündérke. A köszönés hol marad?
- Hé te sem köszöntél. -förmedtem rá.
- Igazad van elnézést. Jó reggel kívánok hölgyem ,bocsássa meg udvariatlanságom.-megragadta finoman a kezem és kéz csókot lehelt rá. Természetesen rögtön zavarba jöttem ettől,és elhúztam.
- A szimpla jó reggelt tökéletes lett volna.
- De látni akartam az elpirult arcod. Jó ..jó tudom. Elnézést. - hiába mondja ezt ,továbbra is mosolyog és ez feldühít és ő ezt tudja nagyon jól.
-Szóval ,mi van a dobozban?
-Semmi.
-Akkor nyugodtam meg nézhetem igaz ?!-már nyúltam is érte ,de Leó gyorsabbnak bizonyult. Hiába , kosaras ,hosszú végtagokkal. - Hé, azt mondtad nincs benn semmi!
- Megkaphatod az ajándékod ,de előtte játszunk egyet.
- Ajándék? Játék?- nem értettem mire gondol,semmilyen ünnep nem jutott eszembe ami mostanában lehetne.
- Tudom nincs se szülinapod ,se semmilyen ünnep. Ez egy spontán ajándék ,de ahhoz ,hogy a tied legyen játszunk egy egyszerű játékot.
- Nincs veszíteni valóm úgyhogy rendben. Mi a játék lényege?
- Ki kell találnod 10 dolgot. Egy fajta barkóba, fokozatosan nehezítünk és ha kettőt rontasz akkor nem kapod meg az ajándékot.
- 10 dolog ? Hm érdekesen hangzik és semmi más dolgom nincs ,úgyhogy kezdjük.-mosolyogtam rá.
- Okés. -Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk.- Első: Éjjel-nappal mindig jár,mégis egy helyben áll.Mi az?
-Nem úgy volt ,hogy könnyűekkel kezdünk?
-Gondolkodj nem olyan nehéz.
-Hm ... segíts...-nézztem rá.
-Tárgy és kör alakú.
- Tárgy . Éjjel-nappal mindig jár,mégis egy helyben áll. Óra?
- Ügyes.
Elég sokáig hülyéskedtünk a maradék 9-el. Az utolsó kettő tényleg nagyon nehéz volt.A kilencediket el is rontottam. Reméltem ,hogy a tizedik azért menni fog.
- Már csak egy kérdés választ el az ajándékodtól. Szóval : Azt mondják végzetes is lehet ,van aki boldog tőle van aki szomorú. Megfejteni a titkát nem lehet. Sorsokat dönt el és fonja össze azokat. Betegségnek is mondják ,egy olyan betegség amiben én is szenvedek. Mi az ?
Nagy szemekkel pislogtam Leóra ,nem az ajándék volt most már fontos hanem a következő mondatomra a válasz.
-Leó beteg vagy ? Mid fáj , mennyire veszélyes?
-Igen az vagyok ,de én boldog vagyok tőle. Inkább válaszolj a kérdésre.- megráztam a fejem ,már nem érdekelt mi lapul a dobozban ,már csak az érdekelt mi a baja.-Ne vágj ilyen arcot, találd ki gyorsan és akkor tudsz rajtam segíteni.
-Biztos?
-Igen.
Gondolkodtam ,de nem jutottam semmire. Csalódottan néztem Leóra,de ő csak mosolygót majd átült az ágyam szélére és közel húzódott hozzám.
-Ennyire nehéz?-kérdezte kisimítva az arcomból egy hajszálat. Bólintottam. -Eláruljam mi a megoldás? -Megint bólintottam. Még közelebb jött hozzám. Mélyen a szemembe nézett és én is az övébe. A tenyere közé vette az arcom. Nagyon közel voltunk egymáshoz. - A szerelem. -suttogta mély mégis kisfiús hangján. Majd a szánk összeért. Az ajkai lágyan érintették az enyémeket.Behunytam a szememet,de nem éreztem bűntudatot. Kellemes volt.
Mikor elváltunk egymástól Leó rám mosolygott és én hagytam ,hogy a biztonságot nyújtó kéz az enyémre kulcsolódjon.....
