Vihar

Elhúzódott tőlem és rászegeztem a tekintetem...

 

 

Az eső halkan kopogtatta a szobám üvegét, mintha csak bebocsátást várna.Erre ébredtem. Lassan felültem az ágyamban és csak hallgattam. Régen nem hallottam White felől. Nem tudtam mi lehet Princel és Benjit és Leót is lefoglalja az iskola . Chriss pedig ..... Amikor utoljára láttam aznap volt mikor ő és én ...mi... nem kellett volna. Akaratom ellenére úgy érzem elárultam Őt.

   Utána eleredt az eső így behúzódtunk egy kisebb kávéházba.Elég barátságos helynek látszott és a vendégek száma is elenyésző volt. Helyet foglaltunk egy szimpatikus asztal mellett,amelyen lila ibolya minta húzódott végig.  Rendeltünk egy-egy fekete teát. Nem néztünk egymásra ,mindketten az előttünk lévő teás csészét bámultuk ,mintha olyan különös lenne. Chriss egy idő után feladta és inkább az ablakon át bámult ki, de mikor felnéztem láttam ,hogy a szemei a semmibe révednek. Végül ő törte meg a csendet ,de továbbra is kifelé nézett:

- Sajnálom ,nem szabadott volna megtennem. Felejtsd el ami történt.-halk és fáradt volt a hangja.

Nem szóltam semmit ,csak alig láthatóan biccentettem.Kevergettem a már csak langyos italt, és csak gondolkoztam . Nem azon ami az előbb történt köztünk ,hanem az emlékeimen. Próbáltam felidézni a mosolyát a nézését a gesztusait,minden ami Ő volt. Egy óvatos mozdulattal kivettem a táskámból egy könyvet. Úgy gondoltam ma nálam kell lennie.Kinyitottam minden szó nélkül az egyik kedvenc oldalamon és Chriss felé nyújtottam aki szemben helyezkedett el velem. Először értetlenül nézett rám , de utána átvette és elolvasta. Tudtam milyen sorokat futnak át a szemei:

 

 

Mikor úgy érzed nincs veled....

Mikor a léte már nem felel ....

Mikor emléke halovány kép csupán....

Ő még akkor is figyel.....

 

Chriss szemöldöke elég magasra szaladt értetlenül nézett rám és tudtam miért.Ez a két kék értetlen szem pár annak szólt ,hogy ez ,hogy került hozzám.

 

 

 

Rövid ,és szörnyű rímelésű ,de tudtam ,hogy Ő írta ...