Rég nem vettetem papírra semmit White-nak így tollat ragadtam...
Leó összekulcsolta az ujjainkat és a homlokát az enyémhez támasztotta. Csak néztük egymást csendben. Éreztem a biztonságot. A szeretetét az érzés végig járta az egész testem. Majd magához ölelt gyengéden.
-Tündérke...Én sajnálom,de már nem tudtam elnyomni magamban ezt az érzést. Szeretlek és nem fogom megtagadni magamtól ezt és más kedvéért ... Te szeretsz?- szegezte nekem a kérdést kissé eltolva magától és mélyen a szemembe nézve. Azok a hatalmas szemek csak engem néztek.
-Leó én....-nem tudtam mit mondjak neki.
-Tudom Ne mondj semmit,gondolom sok mindent összekuszáltam most ,de hagyok időt neked.
-Rendben .-bólintottam.- Leó?!
-Igen ?-fürkészte az arcom.
-Mi van a dobozban ?- Ő is és én is elmosolyodtunk. Felállt majd felemelte a csomagot és elindult kifelé az ajtó irányába,én pedig tétlenül követtem a tekintetemmel. Majd az ajtóból visszafordult és megkocogtatta amely furcsa mód kongó hangot hallgatott.
-Üres. -mosolygott szélesen.- Ne felejts el én szeretlek.-majd becsukta az ajtót,ott hagyva engem fülig vörösen a gondolataimba révedve. "Szóval erre ment ki a játék" A következő pillanatban már azon kaptam magam ,hogy a tollam a papíron mozog.
White...
Sajnálom ,hogy mostanában nem írtam. Akartam, de nem találtam a megfelelő indokot. De most... Leó ... azt mondta szeret.... és nem tudom ,hogy mit érzek ,mármint tudom ,hogy szeretem de nem tudom ,hogy ez az a fajta szeretett-e..............A levél lassan folytatódott kitértem Princere és Chrissre is. Velük se tudtam mit kezdeni. Az egyetlen személy akinek a társaságára vágytam és tudtam ,hogy megtudna nyugtatni az maga White volt. Megakartam ismerni. Tudni akartam ki ő és miért teszi amit tesz értem. Ugyanakkor sejtettem ,hogy ez nem fog megtörténni a közeljövőben. Így inkább hátra dőltem az ágyamban és hagytam ,hogy a szemem lassan lecsukódjon ,és Vele legyek kicsit. Megbeszéljük ezt az egészet.
De nem jött el ,most először nem vele álmodtam hanem mással...
