Betoltak egy ajtón és nem is gondoltam ,hogy ez valami új kezdete lesz...
Abban reménykedtem ,hogy lesz egy szoba társam.Valaki aki végre állandó társaságot jelent ,és bár nagyon szeretem a fiúkat ,de most már valami újdonság is belefért volna a napjaimban. Szóval nagy várakozással vártam ,hogy kiderüljön az igazság. Az automata ajtó 1 perc alatt kinyilík ,úgy tervezték ,hogy legalább ez megkönnyítse az itteni életet, de ez az 1 perc nekem 1 órának tűnt. Mikor az ápoló végre betolt akkor megláttam egy lányt az egyik ágyon. Kedvesen rám mosolygott és kíváncsi pillantásokkal figyelte ahogy elhelyeznek a mellette lévő ágyban.Mikor kettesben maradtunk , megkönnyebbülten sóhajtottam,majd rámosolyogtam.
-Szia ,üdv a MKEAH osztályon.-furán nézhettem rá mert rögtön elmagyarázta.- Mindjárt Kiszabadulsz Erről A Helyről. - elnevettem magam.
-Köszi. Amúgy Sophie vagyok az új szoba társad ezek szerint. És téged ,hogy hívnak?
- Anny ,legalábbis a legtöbb barátom így ismer. Mióta vagy kórházba ?...- és ezután elmerültünk a beszélgetésben. Élveztem ,hogy végre egy lánnyal beszélgethetek, utoljára az iskolában a barátnőimmel társalogtam így ,de aztán eltaszítottam magamtól mindenkit és ők is elfordultak tőlem egyedül Benji maradt meg a régi barátaim közül. Egy pillanatra el is kalandoztak a gondolataim ,de vörös loboncos lány észhez térített. Míg egymás társaságát élveztük észre sem vettem ,hogy múlik az idő. Egyik pillanatban arra lettem figyelmes ,hogy a társalgó partnerem az ajtót nézi. Mikor megfordultam ,értettem meg mit nézz annyira. Leó és Ben egyszerre próbáltak bejutni az ajtón ,ami valljuk be ,hogy széles ,de nem annyira ,hogy egy úszó széles vállakkal rendelkező és egy egy másik ugyanilyen felépítésű srác beférjen rajta ráadásul egymást megelőzni próbálva.Majd hirtelen beestek az ajtón. Annyre néztem ,ő is rám majd mindketten elnevettük magunkat. Sokáig nem bírtuk abba hagyni ,de egy ápoló nő szólt ,hogy túl hangosak vagyunk ,szóval igyekeztünk visszafogni az újra és újra ránk törő kényszert a nevetés iránt.A fiúk mellettem termettek és mind engem ,mind a szoba társamat mustrálták.
-Jó látni ,hogy nevetsz. -lépet hozzám közelebb Leó,és kézcsókot nyomott a kézfejemre,természetesen azonnal elpirultam és abba hagytam a szeme törölgetését.
-Anny had mutassam be ezt a két srácot itt mellettem. A hős lovag itt Leó a legjobb barátom ,pedig Benji. -mutattam a két srácra mire rögtön összenéztek. - Fiúk Ő a szoba társam Anny.
- Sziasztok.-köszöntötte őket hasonlóan ,mint engem.
- Tündérke tudod ,hogy rám ijesztettél mikor felhívtál.
- Sajnálom nem volt szándékos ,csak gondoltam tudni akarod hol vagyok. -néztem rá boci szemekkel.
- Pontosan, mindig tudni akarom mostantól hol vagy. Ezért tessék.- felém nyújtott egy apró csomagot,óvatosan elvettem.
- Megint üres?-néztem rá sokat mondóan.
-Nem ,most nem az,nyisd csak ki.- így tettem.
A doboz a legújabb szériás telefont rejtette magában. Azonnal visszanyújtottam neki.
- De igen is fogad el. Ha jobban tetszik ne ajándéknak fogd fel. Nyugodtabb vagyok ha ez nálad lesz.
- Egyet értek.- szólalt meg Benji is.
- Szerintem is fogad el, ahogy így elnézem őket komolyan gondolják,és aggódnak érted. -meglepetésemre még újdonsült barátnő is megpróbált győzni.
- Én értékelem ,de ez túl drága...-megint félbe szakítottak.
- Neked csak is a legjobb jár.- nyomott egy puszit az arcomra Leó.
- Megmutatod ,hogy kell kezelni ?-néztem rá. természetesen azonnal közelebb jött hozzám és megmutatott mindent , mindenki telefonszáma benn volt. Az ővé , Chrissé,Benné aki amúgy elmerülten beszélgetett Annyval ,de amin nagyon meglepődtem az Prince száma volt.Háttérképnek pedig egy még régen készült képet állított be amin mind a négyen rajt vagyunk. Ahogy a képet néztem elsírtam magam. mindkét fiú rögtön mellettem termett. megnyugtattam őket ,hogy csak az örömtől van. Kicsit később Benji elment ,hogy még elhozza a maradék cuccaim. Amint elhagyta a helyet Leó rám nézett mélyen a szemembe és megcsókolt. Behunytam a szemem,majd mikor elváltunk egymástól rámosolyogtam.Ő is rám.majd egyszerre kaptuk oldalra a fejünk.
- Titok? - kérdezte tőlem két élénk kéken csillogó szem,Leó bólintott. -Rendben ,ne aggódjatok, cipzár van a számom.- hálásan rámosolyogtam. Leóra néztem ,láttam ,hogy megkönnyebbült ,de feszengett pár perc múlva el is ment. Anny pedig rögtön faggatózni kezdett.
- Ha nem tudod mit érzel az normális,de egy biztos ő nagyon szerelmes beléd. Abból ahogy rád nézz és amit tesz minden erre utal. Legalábbis a filmekben így van.
-Filmekben ?
- Még nem is említettem ,oda vagyok minden filmért ,ez az egyetlen szórakozásom a négy fal között,meg ha néha a bátyám meglátogat.
Sokat beszélgettünk erről-arról. Boldog voltam ,hogy végre lesz egy bizalmasom...
