Ellenségek

Annyira boldog voltam ,hogy Leóval újra jóban vagyunk...

 

Másnap a nővér nem kis meglepődésére nem egy hanem két tinédzsert talált. Nem sokára megjelent mögötte az ajtóban Benji és Prince és Chris is. A három fiú elképedve bámulhatott minket, mert arra ébredtem ,hogy a nővér épp azt magyarázza nekik ,hogy menjenek inkább a dolgukra. Először nem értettem mért nézik ennyire az ágyam majd magam mellé pillantottam és észrevettem az ébredező Leót. Lassan kinyitotta nagy kerek szemeit ,majd rám nézet és elmosolyodott,megcirogatta az arcom.

-Jó reggelt Tündérke!-majd szerintem észhez kapott.- Hogyaza ,elaludtam!Jobb lesz ha gyorsan elmegyek mielőtt..

-Khm.-Chris volt az ,gondolom felakarta hívni végre Leó figyelmét arra ,hogy nem vagyunk egyedül.-Gondolom azt akartad mondani ,hogy mielőtt valaki észre vesz. Nagyon úgy nézz ki ,hogy ez nem sikerült szóval megtudhatnánk mit keresel Sophie szobájába.

-Chris én meg magyarázom.-fordultam felé,de tudtam ,hogy nem fogja érdekelni az amit én mondok.

Az óta a nap óta mióta először találkoztak Leóval ellenségesen viselkedik  ,Prince és Benji azt mondták  ne aggódjak, kezdetben ők sem jöttek ki egymással most meg barátok ,azt kérték adjak  időt nekik. De semmi sem változott.

- Sophie te csak pihenj .-mondta Benji mosolyogva bár láttam rajta ,hogy őt is érdekli az a bizonyos magyarázat.

-Azt hiszem jobb lesz ha megyek,délután még találkozunk Tündérke.-állt fel Leó és egy puszit nyomot az arcomra.

Én nem láttam ,de Chris keze ökölbe szorult,és elindult Leó felé . Megragadta a fiú pólójának nyakát .

-Mi a fenét csinálsz? -dühös volt ,láttam rajta .

Megijedtem mikor láttam ,hogy a másik kezét ütéshez emeli.

- Chris! Ne!-kiáltottam rá. a karja megállt a levegőbe,és rám nézet.Valamit még mondott Leónak amit nem hallottam,majd elengedte és ki ment a szobából. Mindannyian utána néztünk.

-Azt hiszem jobb lesz ha egy ideig nem jössz ide a saját érdekedben.- mondta Benji

-Rendben.Értem.-Leó elindult az ajtó felé.

-Leó ne menj ,kérlek.-talán azért mondtam ezt mert ugyan olyan érzésem volt, mint pár napja akkor.

- Semmi baj Tündérke ,most egy darabig nem jövök ,de hidd el amint tudok itt leszek.-majd ő is elment.

 

Nem tudtam igazán felfogni mi történt ,csak némán bámultam az ajtót...

Segítség

Sophie ! 

Minden rendben !

Mosolyogj !

 

 

Ennyi állt a levélben ,amit másnap kaptam,semmi több. Nem tudtam mást tenni ,csak bízni.  Bízni abban ,hogy igaza van. Este mikor lefeküdtem nem írtam levelet.Egyszer csak az éjszaka közepén felébredtem ,majd nem sikítottam amik megláttam egy fekete alakot aki az ablakomon mászik be.

Nagyon megijedtem ,úgy éreztem legszívesebben elfutnék,de nem tudok nincs lábam ,hogy tegyem. A gondolat hatására könnyek gyűltek a szemembe. Az idegen érzékelhette ezt mert elindult felém. Majd kitapogatta a kezével az ágy szélét .Én csak lélegzet visszafojtva figyeltem. Majd leült és megszólalt:

- Tündérke ,megijedtél ? Csak én vagyok Le..-nem tudta befejezni már az első szó után tudtam ,hogy ő az. A karjaiba vettettem magam és sírni kezdtem. Szerintem két okból is nagyon megijedt ,mert hirtelen a sötétbe megöleltem ,és ,hogy sírtam.

- Ne sírj ! Ennyire megijesztettelek?- éreztem ahogy erősen magához ölel,az egyik kezével óvatosan kitapogatta a villany kapcsoló helyét és a kis komódi lámpám hirtelen kevés ,de elegendő fénnyel árasztotta el a szobát, amitől a falak is sárgának tűntek. Picit eltolt magától és a két kezébe fogta az arcom. Letörölte az ujjaival a könnyeimet. Most már tisztán láttuk egymás arcát ,láttam rajta ,hogy valami nagyon nyomasztja .

- Sophie én..én sajnálom nem szabadott volna el rohannom, megtudsz nekem bocsátani? - láttam hogy nagyon fél a válaszomtól ,de nem értettem miért, nem ő hibázott hanem ÉN.

- Leó,minden az én hibám ... bocsáss meg ,hogy megütöttetek én nem akartam, megbocsátasz nekem?

- Sophie.... -újra magához ölelt tudtam ,hogy Whitenak igaza van .Minden rendbe jött.

-Leó te nagyon fontos vagy számomra nagyon féltem attól ,hogy  örökre elveszítelek.

- Nekem is fontos vagy...-sokat beszélgettünk.- Muszáj mennem hajnali 3 van.-állt föl.

- Maradj itt kérlek.-fogtam meg a kezét.

-Jó ,de csak amíg elalszol.

 

Ezt mondta ,de mikor a nővér reggel hozta a reggelit ő még ott volt velem . Így kézen fogva aludtunk...



Bizalom

Minden perc egyre rosszabb lett ,egyre jobban féltem ,hogy elveszítettem...

 

-Sophie figyelsz?-Benjivel sétáltunk ,jobban mondva ő tolt engem.

-Mit mondtál,bocsi csak...-akárhogy próbáltam nem tudtam túltenni magam azon ,hogy megütöttem Leót.

-Azt kérdeztem ,hogy jobb lenne-e ha magadra hagynálak egy kicsit most?- hiába Benji gyerekkorom óta a barátom ,olvas a gondolataimban. Csak bólintottam. Megvártam míg ő elsétálés odagurultam a rózsabokorhoz.Óvatosan kivettem mögüle a könyvet és az ölembe tettem. A fedő lapja kicsit koszos volt úgyhogy finoman lesöpörtem azt a kevés piszkot. Kinyitottam, rögtön megtaláltam a levelet a 2.oldalon. A nevem gyönyörű fekete betűkkel volt rá írva,gyorsan feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem a sorokat.

Szia Sophie!

 

Remélem most már bízol bennem. Finom volt a palacsinta? Hogy öszinte legyek elégé megleptél ezzel a kéréssel ,de szívesen teljesítettem.Ha szeretnél valamit ,vagy ha bármi baj van ( bár remélem nem lesz) esetleg csak beszélgetni szeretnél írj nyugodtan.

 

Ui:. Aranyos volt a mosolyod palacsintázás közben

White

 

Mikor visszaértem a szobámba azonnal írni kezdtem. A szavak csak úgy elözönlötték a papírt.

 

White ! Segíts! Könyörgök ,nem tudom mit tegyek ,én...............

Leó csak viccből csinálta ,de én mégis megütöttem ,annyira bánom. Tudod Leó egy nagyon nagyon jó ember és barát ő csak adott egy puszit az arcomra mert nem akartam több palacsintát adni neki,és annyira felbosszantót az a mosoly az arcán ,hogy gondolkodás nélkül megütöttem ,én ..én nem akartam .Segíts kérlek ,bocsánatot szeretnék kérni tőle ,de félek ,hogy soha többet nem jön be mosolyogva az ajtón és soha többet nem mondja nekem azt hogy Tündérke. Kérlek mond meg mit tegyek.

 

                                                                          Sophie

 

Úgy éreztem ő az a személy aki most egyedül segíteni tud....