A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben....
Reggel arra ébredtem ,hogy ápoló nőkkel és ápolókkal van tele a szobám. Lassan felültem az ágyamon.
-Jó reggelt! -köszöntem ,reméltem ezzel talán felhívom magamra a figyelmet és kapok valami választ a nagy felfordulásra.
Pár ápoló nő rám nézett, köszönt, és folytatta amit eddig csinált.
-Elnézést - szóltam egy fiatalabb nőhöz.- Elmondaná mi folyik itt?
- Sajnálom ,de felsőbb utasítást kaptunk arra ,hogy Önt áthelyezzük egy másik szárnyba.
- Másik szárny? Felsőbb utasítás?- semmit sem értettem. Tudtam bármit kérdeznék nem válaszolnának ,úgyhogy hagytam inkább had tegyék a dolguk ebben a helyzetben úgysem tudok mit tenni. Inkább a gondolataimba merültem. Biztos valamelyik orvos úgy gondolja ,hogy már gyógyuló félben vagyok ezért helyeznek át. Az éjjeli szekrény felé nyúltam,hogy írjak egy sms-t Leónak ,de eszembe jutott ,hogy a balesetkor eltört a telefonom és azóta nem vettem még újat, és hiába írta fel nekem Leó a telefon számát így nem volt semmi értelme.Ugyanakkor tudtam,hogy aggódni fog értem ha nem talál itt , épp szólni akartam valakinek ,hogy had telefonáljak mikor meghallottam Benji hangját :
-Itt meg mi a csuda folyik?
Felé fordultam és rámosolyogtam:
- Áthelyeznek egy másik szárnyba. - láttam az arcára kiülő meglepődötséget.
- Miért?
- Nem tudom , nekem is csak annyit mondtak ,hogy felsőbb utasításra.
- Aha.- úgy tűnt neki többet mondtak ezek a szavak ,mint nekem ,oda jött hozzám.- Soph minden rendben van ,itt leszek veled végig.- nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Ben ...- megvártam míg végre újra rám nézz és nem az ápoló nők rövid ruháját vizslatja, beletelt pár percbe.
-Hm ? Mit mondtál?
- Semmit ,csak azt ,hogy én is beszerzek egy ilyen ápoló női ruhát ,hogy végre rám figyelj. -mondtam játszott sértödötséggel a hangomban.
- Te így is vonzód a szemem. -mosolygott kacéran . -Szóval mit szerettél volna?
- Oda adnád nekem a mobilod.- próbáltam nem figyelembe venni az előző megjegyzését amitől éreztem, hogy elpirultam.
- Persze.- kihalászta nagy nehezen a hátsó zsebéből a telefont és átnyújtotta.- De hol a tied.
- A balesetkor ....-közben bepötyögtem az ujjammal a telefonszámot.- a lényeg az ,hogy nincs most mobilom.-és már emeltem is a fülemhez a készüléket.
Mély kedves és ismerős hang szólt bele :
-Igen?-vártam pár percet,majd beleszóltam.
- Szia...
- Tündérke? Te vagy az ?
- Igen , Sophie vagyok. Leó...
- Baj van ?
- Nem csak...
- 2 perc és ott vagyok.
- Várj Leó ,semmi baj nincs csak áthelyeznek egy másik szárnyba.
- Értem. Van ott veled most valaki?
- Igen Benji ez az ő mobilja.
- Rendben akkor nem mentem el ezt a számot Tündérke névvel. Érdekes lenne ha legközelebb így hívnám fel Benjit...- elképzeltem a jelenetet ahogy Leó vidám hangján megszólal Tündérke megnevezés és válaszként Benji szól bele. Muszáj volt mosolyognom ezen.- Tündérke itt vagy?
- Igen elnézést,megismételnéd?
- Oda adnád Bennek? - ez furcsa volt ,de átnyújtottam a készüléket legjobb barátomnak aki át is vette azt. Némán eltátogtam neki ,hogy Leó az. Ő pedig pár perc múlva felállt és egyszerűen kisétált telefonálva. Mintha csak nem akarná ,hogy halljam ,pont mint amikor Princel beszél. Sosem mondja, de tudom akkor mindig rám néz mielőtt kimenne.
Miután Ben visszatért egy férfi ápoló jött be a szobámba azzal a céllal ,hogy ő fog áttolni az új helyemre. elég gorombán ráparancsolt Benjire ,hogy a maradék cuccomat ami kell még hozzá el.Ő pedig engedelmeskedett, megígérte ,hogy ahogy tud utánam jön. Még megkérdezte hova visznek aztán elindultunk. Már 4 hónapja voltam abba a kis szobába és csak nagyon ritkán hagytam el. Most végre alkalmam lett arra ,hogy feltérképezzem a kórház folyosóját ami nem nyújtott valami szív melengető látványt azzal a zöldes csempéjével és egyhangú monotonságával. Beszálltunk egy liftbe amely 4 emelettel lejjebb vitt majd átmentünk egy üveg folyóson amelynek minden oldala üvegből készült így kiláttam a kórház udvarára. Pont a szökőkút mellet haladtunk el. egy másik épületbe jutottunk,de a design ugyanaz maradt. Lehangoló. Még 5 percig tartott az út egy kis liftezés kíséretébe és megérkeztünk egy ajtóhoz. Fölé nagy betűkkel az volt írva, hogy : REHABILITÁCIÓS RÉSZLEG. Végre 4 hónap után ide kerültem egyre közelebb ahhoz ,hogy haza jussak. Egy pultnál egy nővér átvett mintha csak valami csomag lettem volna. Betolt egy ajtón gyanítottam az utolsón. Reméltem lesz még valaki a szobába és akkor nem leszek egyedül.....
Néhány perc választott el valamitől ami hatására sok minden kiderült később számomra...
-Jó reggelt! -köszöntem ,reméltem ezzel talán felhívom magamra a figyelmet és kapok valami választ a nagy felfordulásra.
Pár ápoló nő rám nézett, köszönt, és folytatta amit eddig csinált.
-Elnézést - szóltam egy fiatalabb nőhöz.- Elmondaná mi folyik itt?
- Sajnálom ,de felsőbb utasítást kaptunk arra ,hogy Önt áthelyezzük egy másik szárnyba.
- Másik szárny? Felsőbb utasítás?- semmit sem értettem. Tudtam bármit kérdeznék nem válaszolnának ,úgyhogy hagytam inkább had tegyék a dolguk ebben a helyzetben úgysem tudok mit tenni. Inkább a gondolataimba merültem. Biztos valamelyik orvos úgy gondolja ,hogy már gyógyuló félben vagyok ezért helyeznek át. Az éjjeli szekrény felé nyúltam,hogy írjak egy sms-t Leónak ,de eszembe jutott ,hogy a balesetkor eltört a telefonom és azóta nem vettem még újat, és hiába írta fel nekem Leó a telefon számát így nem volt semmi értelme.Ugyanakkor tudtam,hogy aggódni fog értem ha nem talál itt , épp szólni akartam valakinek ,hogy had telefonáljak mikor meghallottam Benji hangját :
-Itt meg mi a csuda folyik?
Felé fordultam és rámosolyogtam:
- Áthelyeznek egy másik szárnyba. - láttam az arcára kiülő meglepődötséget.
- Miért?
- Nem tudom , nekem is csak annyit mondtak ,hogy felsőbb utasításra.
- Aha.- úgy tűnt neki többet mondtak ezek a szavak ,mint nekem ,oda jött hozzám.- Soph minden rendben van ,itt leszek veled végig.- nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Ben ...- megvártam míg végre újra rám nézz és nem az ápoló nők rövid ruháját vizslatja, beletelt pár percbe.
-Hm ? Mit mondtál?
- Semmit ,csak azt ,hogy én is beszerzek egy ilyen ápoló női ruhát ,hogy végre rám figyelj. -mondtam játszott sértödötséggel a hangomban.
- Te így is vonzód a szemem. -mosolygott kacéran . -Szóval mit szerettél volna?
- Oda adnád nekem a mobilod.- próbáltam nem figyelembe venni az előző megjegyzését amitől éreztem, hogy elpirultam.
- Persze.- kihalászta nagy nehezen a hátsó zsebéből a telefont és átnyújtotta.- De hol a tied.
- A balesetkor ....-közben bepötyögtem az ujjammal a telefonszámot.- a lényeg az ,hogy nincs most mobilom.-és már emeltem is a fülemhez a készüléket.
Mély kedves és ismerős hang szólt bele :
-Igen?-vártam pár percet,majd beleszóltam.
- Szia...
- Tündérke? Te vagy az ?
- Igen , Sophie vagyok. Leó...
- Baj van ?
- Nem csak...
- 2 perc és ott vagyok.
- Várj Leó ,semmi baj nincs csak áthelyeznek egy másik szárnyba.
- Értem. Van ott veled most valaki?
- Igen Benji ez az ő mobilja.
- Rendben akkor nem mentem el ezt a számot Tündérke névvel. Érdekes lenne ha legközelebb így hívnám fel Benjit...- elképzeltem a jelenetet ahogy Leó vidám hangján megszólal Tündérke megnevezés és válaszként Benji szól bele. Muszáj volt mosolyognom ezen.- Tündérke itt vagy?
- Igen elnézést,megismételnéd?
- Oda adnád Bennek? - ez furcsa volt ,de átnyújtottam a készüléket legjobb barátomnak aki át is vette azt. Némán eltátogtam neki ,hogy Leó az. Ő pedig pár perc múlva felállt és egyszerűen kisétált telefonálva. Mintha csak nem akarná ,hogy halljam ,pont mint amikor Princel beszél. Sosem mondja, de tudom akkor mindig rám néz mielőtt kimenne.
Miután Ben visszatért egy férfi ápoló jött be a szobámba azzal a céllal ,hogy ő fog áttolni az új helyemre. elég gorombán ráparancsolt Benjire ,hogy a maradék cuccomat ami kell még hozzá el.Ő pedig engedelmeskedett, megígérte ,hogy ahogy tud utánam jön. Még megkérdezte hova visznek aztán elindultunk. Már 4 hónapja voltam abba a kis szobába és csak nagyon ritkán hagytam el. Most végre alkalmam lett arra ,hogy feltérképezzem a kórház folyosóját ami nem nyújtott valami szív melengető látványt azzal a zöldes csempéjével és egyhangú monotonságával. Beszálltunk egy liftbe amely 4 emelettel lejjebb vitt majd átmentünk egy üveg folyóson amelynek minden oldala üvegből készült így kiláttam a kórház udvarára. Pont a szökőkút mellet haladtunk el. egy másik épületbe jutottunk,de a design ugyanaz maradt. Lehangoló. Még 5 percig tartott az út egy kis liftezés kíséretébe és megérkeztünk egy ajtóhoz. Fölé nagy betűkkel az volt írva, hogy : REHABILITÁCIÓS RÉSZLEG. Végre 4 hónap után ide kerültem egyre közelebb ahhoz ,hogy haza jussak. Egy pultnál egy nővér átvett mintha csak valami csomag lettem volna. Betolt egy ajtón gyanítottam az utolsón. Reméltem lesz még valaki a szobába és akkor nem leszek egyedül.....
Néhány perc választott el valamitől ami hatására sok minden kiderült később számomra...
