Kedves Olvasóim!

Sziasztok!

Nem szoktam ilyen levelet írni ,de azért ,hogy megtudjam mennyire népszerű a történetem arra kérnélek titeket ,hogy ehez a bejegyzéshez írjatok egy kommentet mindegy miről szól az csak olvasó számlálás miatt. Azért lenne számomra ez fontos ,hogy adjon nekem egy plusz löketet.

Előre is köszönöm!
White Caffe

Piknik

Féltem ,hogy esetleg minden balul sül el....

 

Egy héttel az után ,hogy Benji felvetette az ötletet,mind a hárman elindultunk valahova. A fiúk azt mondták meglepetésnek szánják ezért, legkisebb utalást sem adtak ,hogy legalább találgatni tudjak.

Az orvos engedélyezte ezt a kis kirándulást ,sőt örült neki ,azt mondta ez jót tesz az egészségemnek.

" Vajon hova visznek?" egész úton ezen a kérdésen gondolkodtam, főleg ,hogy Prince az utazás kezdete előtt bekötötte a szemem egy fekete kendővel.

- Prince, én így félek! -jelentettem ki. Ekkor megfogta a kezem ,ez viszonylag nyugtatóan hatott rám.

- Sophie ,itt vagyok és Benjamin is.- muszáj volt mosolyognom azon ,hogy Prince ennyi idő után sem akarja Benjit a becenevén szólítani. Talán egy kicsit zárkózott fiú ,de ha az ember megismeri ,rögtön megszereti.Egész úton fogta a kezem és nem engedte el,Benji pedig a volán mögül arról mesélt amikor kiskorunkban utoljára piknikeztünk. Nem tudom mennyi időt tölthettünk az autóban ,de a kíváncsiságom miatt hosszú időnek tünt. Egyszer csak megállt az autó és mind a hárman kiszálltunk.Benji tolt egy darabig majd levette a szememről a szemkötöt. Tátva maradt a szám. Egy gyönyörű tónál voltunk. A víz égszínkék kristály tiszta vizű volt , az egész olyan mese szerű volt. Hamarosan észre vettem egy plédet a tópartján  , a közepén egy piknik kosárral.

-Tetszik?- kérdezte Benji .Éreztem és hallottam a hangján ,hogy izgul.Óriási mosollyal az arcomon válaszoltam:

-Nagyon ,olyan szép.Köszönöm fiúk,nem is tudom ,hogy hogy tudom meghálálni mind ezt.

-Azzal ,hogy mindig mosolyogjsz.-válaszolta a másik fiúk -Örülök ,hogy tetszik.

-Gyere Sophie.-Benji hirtelen felemelt .

- Vááárj Benji nehéz vagyok.-féltem ,hogy leesek úgyhogy jó szorosan körbefontam a karom a nyaka körül.

- Nem is vagy nehéz,és nyugodj meg csak leraklak a pokrócra.

Miután letett ,körbenéztem ,nem tudtam betelni a csodálatos látvánnyal.Majd hamarosan elkezdtük a pikniket . Prince műanyag tányérokat és poharakat ,szendvicseket vett elő a kosárból.Épp neki akartam látni  a kedvenc szendvicsemnek ,mikor egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Csatlakozhatnék én is?

 

                                                          Úgy éreztem ,hogy ismerem őt .....



Ötlet

Azokban az időkben amikor ők ketten nem voltak velem nagyon letört voltam...

 

 

-Soph,figyelj Princel beszélgettünk erről az egészről és azt szeretnénk ha nem emésztenéd magadat miattuk,tudod ,hogy nem jönnek ki jól, kérlek kicsit ne gondolj rájuk.- Benji mindig aggódik értem ,de most jogosan tette ezt.

 

 

Miután Leó és Chriss is elmentek ,azt hittem másnap minden rendbe jön,de nem így történt. Magamba zuhantam ,nem kívántam az ételt ,nem volt kedvem semmihez,rendszerint csak ültem benn a szobámba és nem engedtem a nővérreknek ,hogy elhúzzák a függönyt. Nem akartam hallani a madarak csiripelését ,picit emlékeztetett arra amikor Ő meghalt.

 

 

Hirtelen visszatérem a gondolkodásból Benji arc kifejezésére.

- Benji !-szólaltam meg - Szeretnék elmenni egy bizonyos helyre.Elvinnél Oda.- végig a szemébe néztem,tudtam ,hogy tudja hogy hova vágyom most. Nem szólt semmit csak bólintott.

 

Miközben a temetőben a sírok között sétéltunk jobban mondva legjobb barátom tolt elgondolkoztam és próbáltam megérteni Chriss mért tette amit tett.Annyira belemélyültem a dolgokba ,hogy észre sem vettem ,hogy az ő sírjánál vagyunk. Benji elakart indulni ,de megfogtam az ingujját és megkértem maradjon itt velem.

- Milyen ember volt?

- A világ legönzetlenebb ,és legkedvesebb fiúja akit ismertem.

- Értem. Szeretted?- a kérdés meglepet ,de tudtam rá a választ  és tudtam ,hogyha valaki akor Benji megért.

- Igen...- a szemembe könnyek gyültek ahogy Rá gondoltam . Hiányzot mindennél jobban. Beszélni akartam vele ; megölelni ; elmondani neki mit érzek.

- Sophie! - olyan volt mintha valaki a nevemet mondta volna , körbe néztem ,de Benji aggodó arcán kivül senkit sem láttam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Gondolom ő sem szeretné ,ha sírnék ,úgyhogy mostantól megpróbálok mosolyogni.-fájt ,de tudtam ,hogy igazam van és a szívemre kell hallgatnom.

-Sophie ,biztos minden rendben?

-Igen.-mosolyogtam rá bár nem volt öszinte mosoly.- Mehetünk.

Miközben úgyan azon a sétányon sétáltunk mint egykor Chrissel ,elkeztünk bezsélgetni.

-Jó lenne ha valahogy újra eggyütt lennénk mi 5 -en.-sóhajtottam

- Mit szólnál egy piknikhez ?

 

 

Jó ötletnek tünt és utoljára kiskoromba piknikeztem. Talán minden rendbe jön..