Az a nap egyikünk számára sem volt könnyű.
Chriss aznap korán benn volt a kórházba. Én akkor még aludtam ,de nem álmodtam semmit,nem tudom hogy ez jó-e vagy rosz.Mikor kinyitottam a szemem ,az ő kék szempárjával találkozott, a félhomályban csak úgy ragyogott ,bár valami szomorúságot is láttam benne.Nagyon közel volt hozzám csak 10 cm lehetet köztünk.
A kezeit a vállaim mellé rakta a térdei pedig a lábaim mellett voltak.Megijedtem ,de a szemei miatt egy hang sem jött ki a torkomon.
Ő csak elmosolyodott és mégközelebb húzodott. Gyorsan elforditottam a tekintetem.
Chriss pedig csak egy puszit nyomott az arcomra.
- Örülök ,hogy felébredtél.-mosolygott rám,én viszont lányos zavaromban elpirultam ahogy felidéztem a pár perce történt pillanatokat,ezt ő is észre vette. - Ó nem is tudtam ,hogy ilyen hatással vagyok rád.- mosolygott.
Ezután kiment a szobából és megvárta hogy felöltözzek,majd behívtam.Lassan ,komotosan besétált és végig mért, majd elismerően bólintott.Nem várta meg míg 9 óra lesz leszaladt az előírt reggelimért és fölhozta nekem.Hiába mondtam ,hogy nem vagyok éhes ,azt mondta ,hogy muszály ennem.2 falatnál több nem ment le a torkomon és tudom ,hogy valamilyen szinten Chriss tudta az okát. Reggeli után beleültetett a tolókocsiba.Elindultunk.Chriss egész út alatt szóval tartott így nem tudtam elszomorodni azoktól a gondolatoktól és emlékektől amik eszembe jutottak. A temető ismerős talán túl ismerős sorai között haladtunk.Már a bejáratnál elhallgattunk. Mikor oda értünk a sírhoz és végig olvastam a feliratot ,emléke száza rohamozott meg.Természetesen rögtön sírni kezdtem.Chriss leguggolt elém és letörölte őket.
-Shopie ,ne sírj ő se akarná. - a hangja remeget és tudtam ,hogy egyedül az én jelenlétem miatt tartja vissza az érzelmeit. Kitártam a karom és megöleltem.Éreztem ahogy rázkodik a válla és sír. Egyik kezemmel öleltem a másikkal pedig lassan nyugtatoan simogattam a fejét. Ahogy a szemem újra a sírra tévedt ,újra elérzékenyültem és újabb könycseppeket hullatam. Chriss elhúzodott és egyik kezével megfogta az én kezemet másikkal pedig végig simitotta az arcom majd a tenyerébe fogta és közel hajolt hozzám. Az ajkaink összeértek.Megcsókolt. Akkor abban a percben nem jelentett semmit ,hogy ez az első. Csak hagytam hogy a fájdalom utat törjön magának. Könnycseppek hullottak az arcomra és keveredtek az enyéimmel. Elakartam húzodni ,de Chriss karja erősebben tartotta a derekam.Az ajkai is lágyan de mégis durván érintették az enyéimet.
Ott álltunk a temetőbe ,össze kulcsolt kezekkel és könnyeket hullajtva.....
