Titkok

Ekkor még nem sejtettem semmit...

 

Vékony hang volt. Hátra fordultam.Tőlem  kb. 3  méterrel egy lány állt. Szőkés göndör fürtjei az álla alatt végződtek. Kedvesen ,de tartózkodóan mosolygott és minden bizonnyal a válaszunkra várt. A vonásai emlékeztettek egy hercegnőjére, olyan egyenes tartása volt  még is látszott a szemében a komolyság ugyanakkor a szája körül csoportosulo apró nevető ráncok a vidám természetre utaltak. Kicsit baba szerű volt az a fajta lány aki után megfordulnak az utcán.Kérdően a fiúkra néztem. Benji arcáról ugyanazt az értetlenséget olvastam le mikor rá néztem megrázta a fejét jelezve ,hogy fogalma sincs a jövevényről. inkább tovább vezettem a tekintetem . Prince mozdulatlanul meredt a lányra. Mikor észre vette ,hogy ketten nézzük felpattant megragadta a lány kezét és elrángatta a közelünkből. Mikor már elég messze voltak láttam ,hogy ingerülten beszél a lánnyal. Benjivel egymásra néztünk.
-Úgy tűnik ismerik egymást.-szólalt meg végül ő, én csak bólintottam és figyeltem a távolba beszélgető párost.
- Nagyon szép lány.-jegyeztem meg halkan mivel láttam ,hogy Benji hosszasan nézi a lányt.
- Igen az...-nem figyelt rám ,és ez nem annyira tetszett,vágtam egy grimaszt mire gyerekkori barátom visszakapta a tekintetét.- Soph, ne már...-nem reagáltam semmit inkább hátat fordítottam neki. Hallottam ahogy feláll és leül mellém.
-Soph az a lány tényleg szép ,de nekem mindig te leszel a legszebb. - ekkor felé fordultam ,ebben a pillanatban adott egy puszit az arcomra, ami picit meglepett ,de ránéztem nem tudtam rá haragudni  én is adtam egyet az arcára amitől szélesen elmosolyodott. Picit közelebb húzódott hozzám ,nagyon kicsi távolság volt az arcunk között, ekkor Benji még közelebb jött ,majdnem összeért a szánk,de hirtelen elkaptam a fejem. Nem, ő a legjobb barátom gyerekkorom óta aki mindig mellettem volt megvédet ,nem tehetünk ilyet. Ahogy lassan felfogtam ,hogy majdnem olyat tettünk amit nem kellett volna könnyek gyűltek a szemembe. Az ő arca először meglepet majd aggódó lett. Átkarolta a vállam magához húzott.
-Soph sajnálom ,nem tudom mi ütőt belém. Ígérem többet nem fordul elő. Kérlek ne sírj. Soph.- hallottam a hangjából érződő aggodalmat és ahogy kimondta a nevem még több könny gyűlt a szemembe. Egyedül ő hívott Sophnak és csak ő tudta ilyen lágyan kimondani a nevem. Mindig is biztonságban éreztem magam attól ,hogy mellettem volt. Bármi történt mindig kiállt értem és megvigasztalt. És most mi majdnem.... Közelebb húzódtam hozzá és éreztem ahogy erősebben tart.
Nem tudom meddig lehettünk így mert elaludtam. Mikor felébredtem  hangokat hallottam halkan beszéltek és titokzatosan úgy gondoltam inkább csukva hagyom a szemem pár perc múlva tisztán értettem mindent amit mondtak.
- Így már értem , ezek szerint elmész?- Benji volt az.
- Igen ,most szükség van rám ,muszáj elmennem. - Prince mindig nyugodt hangja ,most tele volt érzelmekkel.
- És mit mondjak Sophienak? Nem hiszem ,hogy csak úgy elfogadná ,hogy eltűnsz. Ahogy ismerem aggódna érted és megint az történne.
- Az lesz a legjobb ha nem tud semmiről ,mond azt neki ,hogy a nagyapám halálos beteg és hozzá utazok. Ami részben igaz is. Nem tudom mikor térek vissza ,de kérlek vigyáz rá. Itt van az a telefon szám amin elérsz ,minden héten felhívlak ,hogy megtudjam ,hogy hogy van.
-Rendben van. Nem mondok neki semmit és vigyázz magadra.
Mikor kinyitottam a szemem Prince akkor szállt be egy helikopterbe azzal a lánnyal.

 

Minden olyan zavaros volt...