Kedves Olvasóim!

Sziasztok!

Nem szoktam ilyen levelet írni ,de azért ,hogy megtudjam mennyire népszerű a történetem arra kérnélek titeket ,hogy ehez a bejegyzéshez írjatok egy kommentet mindegy miről szól az csak olvasó számlálás miatt. Azért lenne számomra ez fontos ,hogy adjon nekem egy plusz löketet.

Előre is köszönöm!
White Caffe

Piknik

Féltem ,hogy esetleg minden balul sül el....

 

Egy héttel az után ,hogy Benji felvetette az ötletet,mind a hárman elindultunk valahova. A fiúk azt mondták meglepetésnek szánják ezért, legkisebb utalást sem adtak ,hogy legalább találgatni tudjak.

Az orvos engedélyezte ezt a kis kirándulást ,sőt örült neki ,azt mondta ez jót tesz az egészségemnek.

" Vajon hova visznek?" egész úton ezen a kérdésen gondolkodtam, főleg ,hogy Prince az utazás kezdete előtt bekötötte a szemem egy fekete kendővel.

- Prince, én így félek! -jelentettem ki. Ekkor megfogta a kezem ,ez viszonylag nyugtatóan hatott rám.

- Sophie ,itt vagyok és Benjamin is.- muszáj volt mosolyognom azon ,hogy Prince ennyi idő után sem akarja Benjit a becenevén szólítani. Talán egy kicsit zárkózott fiú ,de ha az ember megismeri ,rögtön megszereti.Egész úton fogta a kezem és nem engedte el,Benji pedig a volán mögül arról mesélt amikor kiskorunkban utoljára piknikeztünk. Nem tudom mennyi időt tölthettünk az autóban ,de a kíváncsiságom miatt hosszú időnek tünt. Egyszer csak megállt az autó és mind a hárman kiszálltunk.Benji tolt egy darabig majd levette a szememről a szemkötöt. Tátva maradt a szám. Egy gyönyörű tónál voltunk. A víz égszínkék kristály tiszta vizű volt , az egész olyan mese szerű volt. Hamarosan észre vettem egy plédet a tópartján  , a közepén egy piknik kosárral.

-Tetszik?- kérdezte Benji .Éreztem és hallottam a hangján ,hogy izgul.Óriási mosollyal az arcomon válaszoltam:

-Nagyon ,olyan szép.Köszönöm fiúk,nem is tudom ,hogy hogy tudom meghálálni mind ezt.

-Azzal ,hogy mindig mosolyogjsz.-válaszolta a másik fiúk -Örülök ,hogy tetszik.

-Gyere Sophie.-Benji hirtelen felemelt .

- Vááárj Benji nehéz vagyok.-féltem ,hogy leesek úgyhogy jó szorosan körbefontam a karom a nyaka körül.

- Nem is vagy nehéz,és nyugodj meg csak leraklak a pokrócra.

Miután letett ,körbenéztem ,nem tudtam betelni a csodálatos látvánnyal.Majd hamarosan elkezdtük a pikniket . Prince műanyag tányérokat és poharakat ,szendvicseket vett elő a kosárból.Épp neki akartam látni  a kedvenc szendvicsemnek ,mikor egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Csatlakozhatnék én is?

 

                                                          Úgy éreztem ,hogy ismerem őt .....



Ötlet

Azokban az időkben amikor ők ketten nem voltak velem nagyon letört voltam...

 

 

-Soph,figyelj Princel beszélgettünk erről az egészről és azt szeretnénk ha nem emésztenéd magadat miattuk,tudod ,hogy nem jönnek ki jól, kérlek kicsit ne gondolj rájuk.- Benji mindig aggódik értem ,de most jogosan tette ezt.

 

 

Miután Leó és Chriss is elmentek ,azt hittem másnap minden rendbe jön,de nem így történt. Magamba zuhantam ,nem kívántam az ételt ,nem volt kedvem semmihez,rendszerint csak ültem benn a szobámba és nem engedtem a nővérreknek ,hogy elhúzzák a függönyt. Nem akartam hallani a madarak csiripelését ,picit emlékeztetett arra amikor Ő meghalt.

 

 

Hirtelen visszatérem a gondolkodásból Benji arc kifejezésére.

- Benji !-szólaltam meg - Szeretnék elmenni egy bizonyos helyre.Elvinnél Oda.- végig a szemébe néztem,tudtam ,hogy tudja hogy hova vágyom most. Nem szólt semmit csak bólintott.

 

Miközben a temetőben a sírok között sétéltunk jobban mondva legjobb barátom tolt elgondolkoztam és próbáltam megérteni Chriss mért tette amit tett.Annyira belemélyültem a dolgokba ,hogy észre sem vettem ,hogy az ő sírjánál vagyunk. Benji elakart indulni ,de megfogtam az ingujját és megkértem maradjon itt velem.

- Milyen ember volt?

- A világ legönzetlenebb ,és legkedvesebb fiúja akit ismertem.

- Értem. Szeretted?- a kérdés meglepet ,de tudtam rá a választ  és tudtam ,hogyha valaki akor Benji megért.

- Igen...- a szemembe könnyek gyültek ahogy Rá gondoltam . Hiányzot mindennél jobban. Beszélni akartam vele ; megölelni ; elmondani neki mit érzek.

- Sophie! - olyan volt mintha valaki a nevemet mondta volna , körbe néztem ,de Benji aggodó arcán kivül senkit sem láttam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Gondolom ő sem szeretné ,ha sírnék ,úgyhogy mostantól megpróbálok mosolyogni.-fájt ,de tudtam ,hogy igazam van és a szívemre kell hallgatnom.

-Sophie ,biztos minden rendben?

-Igen.-mosolyogtam rá bár nem volt öszinte mosoly.- Mehetünk.

Miközben úgyan azon a sétányon sétáltunk mint egykor Chrissel ,elkeztünk bezsélgetni.

-Jó lenne ha valahogy újra eggyütt lennénk mi 5 -en.-sóhajtottam

- Mit szólnál egy piknikhez ?

 

 

Jó ötletnek tünt és utoljára kiskoromba piknikeztem. Talán minden rendbe jön..



Ellenségek

Annyira boldog voltam ,hogy Leóval újra jóban vagyunk...

 

Másnap a nővér nem kis meglepődésére nem egy hanem két tinédzsert talált. Nem sokára megjelent mögötte az ajtóban Benji és Prince és Chris is. A három fiú elképedve bámulhatott minket, mert arra ébredtem ,hogy a nővér épp azt magyarázza nekik ,hogy menjenek inkább a dolgukra. Először nem értettem mért nézik ennyire az ágyam majd magam mellé pillantottam és észrevettem az ébredező Leót. Lassan kinyitotta nagy kerek szemeit ,majd rám nézet és elmosolyodott,megcirogatta az arcom.

-Jó reggelt Tündérke!-majd szerintem észhez kapott.- Hogyaza ,elaludtam!Jobb lesz ha gyorsan elmegyek mielőtt..

-Khm.-Chris volt az ,gondolom felakarta hívni végre Leó figyelmét arra ,hogy nem vagyunk egyedül.-Gondolom azt akartad mondani ,hogy mielőtt valaki észre vesz. Nagyon úgy nézz ki ,hogy ez nem sikerült szóval megtudhatnánk mit keresel Sophie szobájába.

-Chris én meg magyarázom.-fordultam felé,de tudtam ,hogy nem fogja érdekelni az amit én mondok.

Az óta a nap óta mióta először találkoztak Leóval ellenségesen viselkedik  ,Prince és Benji azt mondták  ne aggódjak, kezdetben ők sem jöttek ki egymással most meg barátok ,azt kérték adjak  időt nekik. De semmi sem változott.

- Sophie te csak pihenj .-mondta Benji mosolyogva bár láttam rajta ,hogy őt is érdekli az a bizonyos magyarázat.

-Azt hiszem jobb lesz ha megyek,délután még találkozunk Tündérke.-állt fel Leó és egy puszit nyomot az arcomra.

Én nem láttam ,de Chris keze ökölbe szorult,és elindult Leó felé . Megragadta a fiú pólójának nyakát .

-Mi a fenét csinálsz? -dühös volt ,láttam rajta .

Megijedtem mikor láttam ,hogy a másik kezét ütéshez emeli.

- Chris! Ne!-kiáltottam rá. a karja megállt a levegőbe,és rám nézet.Valamit még mondott Leónak amit nem hallottam,majd elengedte és ki ment a szobából. Mindannyian utána néztünk.

-Azt hiszem jobb lesz ha egy ideig nem jössz ide a saját érdekedben.- mondta Benji

-Rendben.Értem.-Leó elindult az ajtó felé.

-Leó ne menj ,kérlek.-talán azért mondtam ezt mert ugyan olyan érzésem volt, mint pár napja akkor.

- Semmi baj Tündérke ,most egy darabig nem jövök ,de hidd el amint tudok itt leszek.-majd ő is elment.

 

Nem tudtam igazán felfogni mi történt ,csak némán bámultam az ajtót...

Segítség

Sophie ! 

Minden rendben !

Mosolyogj !

 

 

Ennyi állt a levélben ,amit másnap kaptam,semmi több. Nem tudtam mást tenni ,csak bízni.  Bízni abban ,hogy igaza van. Este mikor lefeküdtem nem írtam levelet.Egyszer csak az éjszaka közepén felébredtem ,majd nem sikítottam amik megláttam egy fekete alakot aki az ablakomon mászik be.

Nagyon megijedtem ,úgy éreztem legszívesebben elfutnék,de nem tudok nincs lábam ,hogy tegyem. A gondolat hatására könnyek gyűltek a szemembe. Az idegen érzékelhette ezt mert elindult felém. Majd kitapogatta a kezével az ágy szélét .Én csak lélegzet visszafojtva figyeltem. Majd leült és megszólalt:

- Tündérke ,megijedtél ? Csak én vagyok Le..-nem tudta befejezni már az első szó után tudtam ,hogy ő az. A karjaiba vettettem magam és sírni kezdtem. Szerintem két okból is nagyon megijedt ,mert hirtelen a sötétbe megöleltem ,és ,hogy sírtam.

- Ne sírj ! Ennyire megijesztettelek?- éreztem ahogy erősen magához ölel,az egyik kezével óvatosan kitapogatta a villany kapcsoló helyét és a kis komódi lámpám hirtelen kevés ,de elegendő fénnyel árasztotta el a szobát, amitől a falak is sárgának tűntek. Picit eltolt magától és a két kezébe fogta az arcom. Letörölte az ujjaival a könnyeimet. Most már tisztán láttuk egymás arcát ,láttam rajta ,hogy valami nagyon nyomasztja .

- Sophie én..én sajnálom nem szabadott volna el rohannom, megtudsz nekem bocsátani? - láttam hogy nagyon fél a válaszomtól ,de nem értettem miért, nem ő hibázott hanem ÉN.

- Leó,minden az én hibám ... bocsáss meg ,hogy megütöttetek én nem akartam, megbocsátasz nekem?

- Sophie.... -újra magához ölelt tudtam ,hogy Whitenak igaza van .Minden rendbe jött.

-Leó te nagyon fontos vagy számomra nagyon féltem attól ,hogy  örökre elveszítelek.

- Nekem is fontos vagy...-sokat beszélgettünk.- Muszáj mennem hajnali 3 van.-állt föl.

- Maradj itt kérlek.-fogtam meg a kezét.

-Jó ,de csak amíg elalszol.

 

Ezt mondta ,de mikor a nővér reggel hozta a reggelit ő még ott volt velem . Így kézen fogva aludtunk...



Bizalom

Minden perc egyre rosszabb lett ,egyre jobban féltem ,hogy elveszítettem...

 

-Sophie figyelsz?-Benjivel sétáltunk ,jobban mondva ő tolt engem.

-Mit mondtál,bocsi csak...-akárhogy próbáltam nem tudtam túltenni magam azon ,hogy megütöttem Leót.

-Azt kérdeztem ,hogy jobb lenne-e ha magadra hagynálak egy kicsit most?- hiába Benji gyerekkorom óta a barátom ,olvas a gondolataimban. Csak bólintottam. Megvártam míg ő elsétálés odagurultam a rózsabokorhoz.Óvatosan kivettem mögüle a könyvet és az ölembe tettem. A fedő lapja kicsit koszos volt úgyhogy finoman lesöpörtem azt a kevés piszkot. Kinyitottam, rögtön megtaláltam a levelet a 2.oldalon. A nevem gyönyörű fekete betűkkel volt rá írva,gyorsan feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem a sorokat.

Szia Sophie!

 

Remélem most már bízol bennem. Finom volt a palacsinta? Hogy öszinte legyek elégé megleptél ezzel a kéréssel ,de szívesen teljesítettem.Ha szeretnél valamit ,vagy ha bármi baj van ( bár remélem nem lesz) esetleg csak beszélgetni szeretnél írj nyugodtan.

 

Ui:. Aranyos volt a mosolyod palacsintázás közben

White

 

Mikor visszaértem a szobámba azonnal írni kezdtem. A szavak csak úgy elözönlötték a papírt.

 

White ! Segíts! Könyörgök ,nem tudom mit tegyek ,én...............

Leó csak viccből csinálta ,de én mégis megütöttem ,annyira bánom. Tudod Leó egy nagyon nagyon jó ember és barát ő csak adott egy puszit az arcomra mert nem akartam több palacsintát adni neki,és annyira felbosszantót az a mosoly az arcán ,hogy gondolkodás nélkül megütöttem ,én ..én nem akartam .Segíts kérlek ,bocsánatot szeretnék kérni tőle ,de félek ,hogy soha többet nem jön be mosolyogva az ajtón és soha többet nem mondja nekem azt hogy Tündérke. Kérlek mond meg mit tegyek.

 

                                                                          Sophie

 

Úgy éreztem ő az a személy aki most egyedül segíteni tud....

Vita

Álmomba egy fehérrózsa kert mellett táncltam egy fiúval....

Másnap a reggel finom napsugarai ébresztettek. Lassan megrebbegtettem a pilláimat és kinyitottam a szemem. Egy percig azt hittem ,hogy csak álmodtam a tegnapit és azzal gyözködtem magam ,hogy csak szeretném hogy ilyen történjen velem. De mikor egy nővér megjelent a reggelimmel ,már tudtam ,hogy nem képzelegtem. Mosolyogva átnyútott egy tányért amin egy csomó vaniliás palacsinta volt a tálcán a tányér fölött egyszál fehér rózsa volt. Elmosolyodtam. Megvártam mig a nővér elment és elkezdtem falatonként enni a finomságot. Minden vaníliás falatnál mosolyra húzodott a szám. "Egyre kíváncsibbá tesz ez a híres White ,de annyira boldog vagyok ,hogy tényleg létezik. Mi is volt a levélbe? "-elővettem  az ágy alol a kisdobozt amiben a levél lapult. Átolvastam még egyszer majd elhatároztam ,hogy reggeli után lemegyek a könyvért. Gyorsan megettem a maradék palacsintát ,közben Leo nyitott be az ajtón:
-Szia tündérke! Hogy vagy?-mint mindig most is mosoly ült az arcán.
- Köszi jól, nézzd mit kaptam reggelire.-mutattam a tányérra amin még egy darab palacsinta volt.
- Jól nézz ki. kaphatok?- ült le az ágyam szélére.
- Igen.-felé nyújtottam a villát ,de megrázta a fejét és kitátotta a száját."Ez rávall " Mégis belementem a játékba.Levágtam egy kis darabot és megetettem.
- Ez finom ,kérek még.
-Nem. A többi az enyém.
- Na egy kicsit lécci.Ha nem kapok akkor megjárod.
- Mért mit csinálsz ha nem kapsz?
- Ezt.-hirtelen közelhajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra. Hirtelen egy percre megállt a szívem a meglepetségtől.
- Én mondtam ,szóval kapok?- ahogy azt az elégedett mosolyt láttam az arcán elöntött a düh és mielőtt felfogtam volna mit teszek a kezem magától lendült. Egy csattano hang és egy piros tenyér alakú folt az arcán. Akkor látam elősszőr ,hogy nem mosolyog.Megijedtem.
-Leó én saj...-nem engedte befejezni felállt és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót.
A szemembe könnyek gyűltek össze.- Sajnálom Leó sajnálom gyere vissza .-ezek a szavak hagyák el a szavamat sírás közben. Már egy ideje sírhattam mikor Benji bejött. Azonnal oda futott az ágyamhoz és nyugtatni kezdett ,habár nem tudta mért ,de nem is kérdezte ,neki természetes volt ,hogy vigasztal. Megölelt é nyugtató szavakat suttogot miközbe lágyan a hajamat simogatta.
Miután megnyugodtam megkértem hogy menjünk le egy kicsit az udvarra

Akkor abban a percben mikor megütöttem tudtam óriási hibát követek el........