Látogató

Egyszer csak kopogtakat ajtón..

 

 

 

Halkan jeleztem az illetőnek ,hogy bejöhet. Az nyíló ajtóra szegeztem a pillantásom. Az ajtóba Chriss állt mellete Benji.

-Szia Sophie Nézd kivel futottam össze a kórházba menet.- Ben közelebb jött hozzám és leült az ágyam széllére.

-Szia Sophie.- mondta alig hallhatóan és még mindig az ajtóban ácsorgott.

- Szia Chriss.- rámosolygtam ,abban a percben nem tudtam rá haragudni csak örültem annak ,hogy megint itt van.

- Sophie én   annyira sajnálom elkapot a hév és  ...sajnálom.-  láttam rajta ,hogy tényleg nagyon bánja a dolgot és neke csak az számitott ,hogy ő újra itt van.

- Chriss... te idióta...annyira hiányoztál..-mondtam a könnyeimmel küzködve. - Gyere már ide-tártam szét a karom. Chriss Benjire nézett mindha csak engedélyre várna ő pedig biccentett. Chriss olyan erősen ölelt magához ,de én is őt. - Soha többet ne hagyj itt.- suttogtam.

-Nem foglak ezt megígérem.Viszont Sophie beszélnünk kell négyszemközt.- elengedet. Legjobb barátomra pillantottam.

-Itt leszek az ajtó elött ha kellek csak szólj. -felállt az ágyszéléről és kiment halkan becsukta maga mögött az ajtót.

Mindketten utánna néztünk. Majd visszafordult hozzám.

- Sophie! -annyira komoly volt hogy ez megijesztet.

- Baj van?

- Nem ,de nem hiszem ,hogy nagyon örülni fogsz neki. Róla lenne szó. -ennyit kellet mondania és rögtön megértettem miért olyan komor. Nem szóltam semmit ,ez a téma az amelyiknél csak hallgatni tudok mert ha beszélek előjönnek azok az emlékek,és én ezt nem akarom csak arra emlékeztet ,hogy bármikor elveszithetek bárkit. Ugyanakkor azok az emlékek nagyon kedvesek a számomra.

- 2 hét múlva lesz az évfordulója annak ,hogy elment. Azt szeretném ha azon a napon együtt lennél vellem ,mert se neked se nekem nem lesz könnyű és talán így egymást tudnánk támogatni. - Sophie nekem ez nagyon fontos lenne. Kérlek!

- Chriss ugye nem gondoltad azt ,hogy nemet mondok. Nekem is sokat jelentene ha mellettem lennél.

Nagyon hiányzik...-elsírtam magam ,elsősorban mert eszembe jutott egy régi emlék másodsorban mert annyi minden történt ami felzaklatott és magamban tartottam .

Chriss magához húzott. Annyira közel voltam hozzá ,hogy éreztem a samponja illatát. Ebben a percben Benji kivágta az ajtót és berontott a szobába. Előszzör meglepődtem aztán elkezdtem nevetni azon ahogy felidéztem magamban ezt a jelenetet és Benji értetlen arc kifejezése sem segített a helyzeten.

 

 

Ez után Benji és Chriss is elmoslyodott végül ők is velem együtt nevettek...

Álom

Nagyon fájt amikor Benji azt mondta amit Prince kért tőle...

 

 

A könyvtárban voltunk. Neki dőlt annak az asztalnak aminél mindig is beszélgettünk. Rám nézet ,a szemei nyugalommal áraztottak el. Elmosolyodott csak Ő tudott így nézni rám. Barna szemei annyira őszinték voltak ,hogy sohasem tudtam hazudni nekik. Mindig úgy éreztem átlát rajtam.A szavak mindig is anélkül hagyták el a számat ,hogy átgondoltam volna ,ez az Ő hibája volt Soha senkinek nem panaszkodtam neki még is kiöntöttem a szívem. Ő más volt,mint bárki akivel találkoztam eddig.

- Értem.Sophie nyugodj meg ,nem tettél semmi rosszat. - azok a szavak azért voltak nyugtatoak mert Ő mondta. - Megfognak oldodni a dolgok ,bízz bennem. Én itt vagyok és mindig itt leszek. Tudod jól ,hogy hozzám bármikor fordulhatsz.

- Tudom ,de annyira nehéz. Nem tudom hogy Prince mért  hagyott itt és Chrissért és Leóért is nagyon aggódom.

-Sophie az a három fiú szeret téged visszajönnek nyugodj meg.Bízz bennük.

-De félek, mi lesz ,hogyha nem...folyton ezen gondolkodok .- ekkor közelebb lépett hozzám és átölelt. - Mi lesz ha nekük is bajuk esik, azt nem élném túl.

-Sophia.- Ő volt az eggyetlen ember aki valaha is Sophianak hívott.Ilyenkor mindig különlegesnek éreztem magam és megnyugodtam az  Ő közelségétől. - Minden rendben lesz. - fölemelte a kezével az álamnál fogva az arcomat így kénytelen voltam a szemébe nézni. Közelebb hajolt hozzám én becsuktam a szemem és ekkor...

 

Felültem az ágyban.Ez csak egy álom volt ,csak egy álom.Néhány könnycsepp szäntotta végig az arcom

Titkok

Ekkor még nem sejtettem semmit...

 

Vékony hang volt. Hátra fordultam.Tőlem  kb. 3  méterrel egy lány állt. Szőkés göndör fürtjei az álla alatt végződtek. Kedvesen ,de tartózkodóan mosolygott és minden bizonnyal a válaszunkra várt. A vonásai emlékeztettek egy hercegnőjére, olyan egyenes tartása volt  még is látszott a szemében a komolyság ugyanakkor a szája körül csoportosulo apró nevető ráncok a vidám természetre utaltak. Kicsit baba szerű volt az a fajta lány aki után megfordulnak az utcán.Kérdően a fiúkra néztem. Benji arcáról ugyanazt az értetlenséget olvastam le mikor rá néztem megrázta a fejét jelezve ,hogy fogalma sincs a jövevényről. inkább tovább vezettem a tekintetem . Prince mozdulatlanul meredt a lányra. Mikor észre vette ,hogy ketten nézzük felpattant megragadta a lány kezét és elrángatta a közelünkből. Mikor már elég messze voltak láttam ,hogy ingerülten beszél a lánnyal. Benjivel egymásra néztünk.
-Úgy tűnik ismerik egymást.-szólalt meg végül ő, én csak bólintottam és figyeltem a távolba beszélgető párost.
- Nagyon szép lány.-jegyeztem meg halkan mivel láttam ,hogy Benji hosszasan nézi a lányt.
- Igen az...-nem figyelt rám ,és ez nem annyira tetszett,vágtam egy grimaszt mire gyerekkori barátom visszakapta a tekintetét.- Soph, ne már...-nem reagáltam semmit inkább hátat fordítottam neki. Hallottam ahogy feláll és leül mellém.
-Soph az a lány tényleg szép ,de nekem mindig te leszel a legszebb. - ekkor felé fordultam ,ebben a pillanatban adott egy puszit az arcomra, ami picit meglepett ,de ránéztem nem tudtam rá haragudni  én is adtam egyet az arcára amitől szélesen elmosolyodott. Picit közelebb húzódott hozzám ,nagyon kicsi távolság volt az arcunk között, ekkor Benji még közelebb jött ,majdnem összeért a szánk,de hirtelen elkaptam a fejem. Nem, ő a legjobb barátom gyerekkorom óta aki mindig mellettem volt megvédet ,nem tehetünk ilyet. Ahogy lassan felfogtam ,hogy majdnem olyat tettünk amit nem kellett volna könnyek gyűltek a szemembe. Az ő arca először meglepet majd aggódó lett. Átkarolta a vállam magához húzott.
-Soph sajnálom ,nem tudom mi ütőt belém. Ígérem többet nem fordul elő. Kérlek ne sírj. Soph.- hallottam a hangjából érződő aggodalmat és ahogy kimondta a nevem még több könny gyűlt a szemembe. Egyedül ő hívott Sophnak és csak ő tudta ilyen lágyan kimondani a nevem. Mindig is biztonságban éreztem magam attól ,hogy mellettem volt. Bármi történt mindig kiállt értem és megvigasztalt. És most mi majdnem.... Közelebb húzódtam hozzá és éreztem ahogy erősebben tart.
Nem tudom meddig lehettünk így mert elaludtam. Mikor felébredtem  hangokat hallottam halkan beszéltek és titokzatosan úgy gondoltam inkább csukva hagyom a szemem pár perc múlva tisztán értettem mindent amit mondtak.
- Így már értem , ezek szerint elmész?- Benji volt az.
- Igen ,most szükség van rám ,muszáj elmennem. - Prince mindig nyugodt hangja ,most tele volt érzelmekkel.
- És mit mondjak Sophienak? Nem hiszem ,hogy csak úgy elfogadná ,hogy eltűnsz. Ahogy ismerem aggódna érted és megint az történne.
- Az lesz a legjobb ha nem tud semmiről ,mond azt neki ,hogy a nagyapám halálos beteg és hozzá utazok. Ami részben igaz is. Nem tudom mikor térek vissza ,de kérlek vigyáz rá. Itt van az a telefon szám amin elérsz ,minden héten felhívlak ,hogy megtudjam ,hogy hogy van.
-Rendben van. Nem mondok neki semmit és vigyázz magadra.
Mikor kinyitottam a szemem Prince akkor szállt be egy helikopterbe azzal a lánnyal.

 

Minden olyan zavaros volt...

 

Kedves Olvasóim!

Sziasztok!

Nem szoktam ilyen levelet írni ,de azért ,hogy megtudjam mennyire népszerű a történetem arra kérnélek titeket ,hogy ehez a bejegyzéshez írjatok egy kommentet mindegy miről szól az csak olvasó számlálás miatt. Azért lenne számomra ez fontos ,hogy adjon nekem egy plusz löketet.

Előre is köszönöm!
White Caffe

Piknik

Féltem ,hogy esetleg minden balul sül el....

 

Egy héttel az után ,hogy Benji felvetette az ötletet,mind a hárman elindultunk valahova. A fiúk azt mondták meglepetésnek szánják ezért, legkisebb utalást sem adtak ,hogy legalább találgatni tudjak.

Az orvos engedélyezte ezt a kis kirándulást ,sőt örült neki ,azt mondta ez jót tesz az egészségemnek.

" Vajon hova visznek?" egész úton ezen a kérdésen gondolkodtam, főleg ,hogy Prince az utazás kezdete előtt bekötötte a szemem egy fekete kendővel.

- Prince, én így félek! -jelentettem ki. Ekkor megfogta a kezem ,ez viszonylag nyugtatóan hatott rám.

- Sophie ,itt vagyok és Benjamin is.- muszáj volt mosolyognom azon ,hogy Prince ennyi idő után sem akarja Benjit a becenevén szólítani. Talán egy kicsit zárkózott fiú ,de ha az ember megismeri ,rögtön megszereti.Egész úton fogta a kezem és nem engedte el,Benji pedig a volán mögül arról mesélt amikor kiskorunkban utoljára piknikeztünk. Nem tudom mennyi időt tölthettünk az autóban ,de a kíváncsiságom miatt hosszú időnek tünt. Egyszer csak megállt az autó és mind a hárman kiszálltunk.Benji tolt egy darabig majd levette a szememről a szemkötöt. Tátva maradt a szám. Egy gyönyörű tónál voltunk. A víz égszínkék kristály tiszta vizű volt , az egész olyan mese szerű volt. Hamarosan észre vettem egy plédet a tópartján  , a közepén egy piknik kosárral.

-Tetszik?- kérdezte Benji .Éreztem és hallottam a hangján ,hogy izgul.Óriási mosollyal az arcomon válaszoltam:

-Nagyon ,olyan szép.Köszönöm fiúk,nem is tudom ,hogy hogy tudom meghálálni mind ezt.

-Azzal ,hogy mindig mosolyogjsz.-válaszolta a másik fiúk -Örülök ,hogy tetszik.

-Gyere Sophie.-Benji hirtelen felemelt .

- Vááárj Benji nehéz vagyok.-féltem ,hogy leesek úgyhogy jó szorosan körbefontam a karom a nyaka körül.

- Nem is vagy nehéz,és nyugodj meg csak leraklak a pokrócra.

Miután letett ,körbenéztem ,nem tudtam betelni a csodálatos látvánnyal.Majd hamarosan elkezdtük a pikniket . Prince műanyag tányérokat és poharakat ,szendvicseket vett elő a kosárból.Épp neki akartam látni  a kedvenc szendvicsemnek ,mikor egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Csatlakozhatnék én is?

 

                                                          Úgy éreztem ,hogy ismerem őt .....



Ötlet

Azokban az időkben amikor ők ketten nem voltak velem nagyon letört voltam...

 

 

-Soph,figyelj Princel beszélgettünk erről az egészről és azt szeretnénk ha nem emésztenéd magadat miattuk,tudod ,hogy nem jönnek ki jól, kérlek kicsit ne gondolj rájuk.- Benji mindig aggódik értem ,de most jogosan tette ezt.

 

 

Miután Leó és Chriss is elmentek ,azt hittem másnap minden rendbe jön,de nem így történt. Magamba zuhantam ,nem kívántam az ételt ,nem volt kedvem semmihez,rendszerint csak ültem benn a szobámba és nem engedtem a nővérreknek ,hogy elhúzzák a függönyt. Nem akartam hallani a madarak csiripelését ,picit emlékeztetett arra amikor Ő meghalt.

 

 

Hirtelen visszatérem a gondolkodásból Benji arc kifejezésére.

- Benji !-szólaltam meg - Szeretnék elmenni egy bizonyos helyre.Elvinnél Oda.- végig a szemébe néztem,tudtam ,hogy tudja hogy hova vágyom most. Nem szólt semmit csak bólintott.

 

Miközben a temetőben a sírok között sétéltunk jobban mondva legjobb barátom tolt elgondolkoztam és próbáltam megérteni Chriss mért tette amit tett.Annyira belemélyültem a dolgokba ,hogy észre sem vettem ,hogy az ő sírjánál vagyunk. Benji elakart indulni ,de megfogtam az ingujját és megkértem maradjon itt velem.

- Milyen ember volt?

- A világ legönzetlenebb ,és legkedvesebb fiúja akit ismertem.

- Értem. Szeretted?- a kérdés meglepet ,de tudtam rá a választ  és tudtam ,hogyha valaki akor Benji megért.

- Igen...- a szemembe könnyek gyültek ahogy Rá gondoltam . Hiányzot mindennél jobban. Beszélni akartam vele ; megölelni ; elmondani neki mit érzek.

- Sophie! - olyan volt mintha valaki a nevemet mondta volna , körbe néztem ,de Benji aggodó arcán kivül senkit sem láttam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Gondolom ő sem szeretné ,ha sírnék ,úgyhogy mostantól megpróbálok mosolyogni.-fájt ,de tudtam ,hogy igazam van és a szívemre kell hallgatnom.

-Sophie ,biztos minden rendben?

-Igen.-mosolyogtam rá bár nem volt öszinte mosoly.- Mehetünk.

Miközben úgyan azon a sétányon sétáltunk mint egykor Chrissel ,elkeztünk bezsélgetni.

-Jó lenne ha valahogy újra eggyütt lennénk mi 5 -en.-sóhajtottam

- Mit szólnál egy piknikhez ?

 

 

Jó ötletnek tünt és utoljára kiskoromba piknikeztem. Talán minden rendbe jön..



Ellenségek

Annyira boldog voltam ,hogy Leóval újra jóban vagyunk...

 

Másnap a nővér nem kis meglepődésére nem egy hanem két tinédzsert talált. Nem sokára megjelent mögötte az ajtóban Benji és Prince és Chris is. A három fiú elképedve bámulhatott minket, mert arra ébredtem ,hogy a nővér épp azt magyarázza nekik ,hogy menjenek inkább a dolgukra. Először nem értettem mért nézik ennyire az ágyam majd magam mellé pillantottam és észrevettem az ébredező Leót. Lassan kinyitotta nagy kerek szemeit ,majd rám nézet és elmosolyodott,megcirogatta az arcom.

-Jó reggelt Tündérke!-majd szerintem észhez kapott.- Hogyaza ,elaludtam!Jobb lesz ha gyorsan elmegyek mielőtt..

-Khm.-Chris volt az ,gondolom felakarta hívni végre Leó figyelmét arra ,hogy nem vagyunk egyedül.-Gondolom azt akartad mondani ,hogy mielőtt valaki észre vesz. Nagyon úgy nézz ki ,hogy ez nem sikerült szóval megtudhatnánk mit keresel Sophie szobájába.

-Chris én meg magyarázom.-fordultam felé,de tudtam ,hogy nem fogja érdekelni az amit én mondok.

Az óta a nap óta mióta először találkoztak Leóval ellenségesen viselkedik  ,Prince és Benji azt mondták  ne aggódjak, kezdetben ők sem jöttek ki egymással most meg barátok ,azt kérték adjak  időt nekik. De semmi sem változott.

- Sophie te csak pihenj .-mondta Benji mosolyogva bár láttam rajta ,hogy őt is érdekli az a bizonyos magyarázat.

-Azt hiszem jobb lesz ha megyek,délután még találkozunk Tündérke.-állt fel Leó és egy puszit nyomot az arcomra.

Én nem láttam ,de Chris keze ökölbe szorult,és elindult Leó felé . Megragadta a fiú pólójának nyakát .

-Mi a fenét csinálsz? -dühös volt ,láttam rajta .

Megijedtem mikor láttam ,hogy a másik kezét ütéshez emeli.

- Chris! Ne!-kiáltottam rá. a karja megállt a levegőbe,és rám nézet.Valamit még mondott Leónak amit nem hallottam,majd elengedte és ki ment a szobából. Mindannyian utána néztünk.

-Azt hiszem jobb lesz ha egy ideig nem jössz ide a saját érdekedben.- mondta Benji

-Rendben.Értem.-Leó elindult az ajtó felé.

-Leó ne menj ,kérlek.-talán azért mondtam ezt mert ugyan olyan érzésem volt, mint pár napja akkor.

- Semmi baj Tündérke ,most egy darabig nem jövök ,de hidd el amint tudok itt leszek.-majd ő is elment.

 

Nem tudtam igazán felfogni mi történt ,csak némán bámultam az ajtót...