Az Ő halála után nem érdekelt,senki és semmi....
Abban az időben nem találtam a helyem,színte szellem voltam.Belül bezárkoztam és eltávolódtam ,jobban mondva eltaszítottam mindenkit magam körül. volt mikor még az iskolát is elkerültem és csak lézengtem céltalanul a városban ,de végiül minding a sírjánál kötöttem ki. hosszas órákat töltöttem el itt. Egy ideig a könyvár közelébe se mentem,úgy gondoltam biztos csak rá fog emlékeztetni.akkár hányszor a sírjánál voltam úgy éreztem ,hogy valaki figyel. Egyik ilyen alkalommal úgy tettem mindha elmennék ,de igazából csak elbújtam. Egy velem egy idős fiút láttam előjönni egy fa mögül. Óvatosan körül nézet ,hogy tiszta-e a levegő. Majd elindult , ahoz a helyhez ahol pár perce még én voltam. Láttam a száján ,hogy mond valamit ,de túl meszze voltam ,hogy halljam,ezért közelebb mentem ,de észre vett.Ugyan olyan szemei voltak ,mint Neki. Egy óvatos mosolyra húzta a száját,bár a tekintetéből leolvastam ,hogy meglepődőtt.
-Úgy látszik lebuktam.
- Te...- dadogtam,nem ismertem még is tudtam ki ő. A szemei mindent elárultak és a tekintetéből is úgyanaz a nyugalom áradt , mint az Ővéből.
- Igen, az Ő öccse vagyok. - abba a percbe megállt az idő számomra.
Akkor még nem tudtam ,hogy ez a találkozás
nem ért ennyivel véget......
Miert?....ajj ez nem er a jo resznel abbahagyni az bun!:Dmikpr lesz kovetkezo resz?
VálaszTörlés~Réka<3