2014. január 12., vasárnap

Múlt

Bárcsak minden olyan lenne mind akkor:

Hallom ahogy a szívem dobog, és Ő ott áll velem szembe ,nem látom az arcát tisztán ,csak azt ,hogy mosolyog. Megfogja a kezem és magához húz, a karjai mind a bilincs kapcsolódnak a derekamra. Majd lehajtja a fejét és ....
Fájdalom nyílal a fejembe. Minden kitisztul előttem ,sajnos ,a tanár nő arcáról semmi jót nem olvasok le,önkéntelenül is a fájó ponthoz kapok.Ha jól gondolom fejbe kolintott amiért képes voltam elaludni az óráján. Pár perc múlva be is igazolódik a sejtelmem. Miután leszid mindenki előtt,elégedett mosollyal visszamegy a táblához és folytatja az órát,de a szeme sarkából látom ,hogy figyel. Egy halk sóhajjal nyugtázom ,hogy csak álom volt. A pad társam aki egyben a gyerekkori legjobb barátom Benji finoman,olyan barátian oldalba lök.
- Ejnye kisasszony ,hogy volt képes elaludni az én órámon ,nem érzi a számok csodálatos világát.- utánnozza a tanár nő magas vinnyogó hangját ,mire kénytelen vagyok elnevetni magam.A tanár nő aki amúgy az iskola nem éppen közkedvelt tanárai közt van számon tartva a padunkhoz sétál vagy jobban mondva rohamos léptekkel közeleg megáll előttünk és szigorú tekintetével újra végig mér.
- Megtudhatnám mi volt ilyen vicces? Kérem kisasszony osztja meg velünk is?- természetesen leszegem az állam és megbánást próbálok kifejezni.
-Elnézést kérek.
- Nincs el nézve semmi, ma a hetes helyet ön végzi a feladatokat.
- Igen is.- a szemem sarkából észre veszem ,hogy Benji a kezével próbálja eltakarni mosolyát , de rázkódó vállai alapján inkább nevet. Megvárom míg a boszorkány hallás távolságon kívülre kerül és nemes egyszerűséggel belerúgok a pad társam lábába, aki ennek hatására érdekes hangot ad ki.
A nevetés és a fájdalmas kiáltás közti hang olyan ,mint igen, olyan ,mint mikor a szamár iázik.
A hárpia újra az asztalunknál terem.
-Benjamin! -vijjogja.- Úgy látszik Sophiával együtt itt marad. Talán megtanulják ,hogy ne zavarják az órát. -ezután rögtön, megszólal a csengő. A tanár nő kiviharzik a teremből. Benji pedig dühös arcot vág ,nagy levegőt vesz és benn tartja a szájába így úgy néz ki ,mint valami hörcsög. Természetesen elnevetem magam mire ő is.

                                                     Igen bárcsak minden nap újra ilyen lenne....

1 megjegyzés: