Ígéret

         Nem hitte ,hogy tényleg ő az ,de  a szemei nem hazudtak....

 

 

Az öccse vagyok. A mondatot újra és újra végig pörgettem a fejembe.Nem tudtam mit mondjak. Megjelent előttem az Ő arca. Könnyek gyűltek hirtelen az emlék hatására a szemembe. Láttam ,hogy a velem szemben lévő fiú megijed.

-Jól vagy?Fáj valamid?- a hangja is hasonlított az övéhez . Újabb emlékek és újabb könnycseppek.

- A szívem.- kezemet a fájó ponthoz szoritottam ,mintha ez bármin is segíthetne.

- Tudom ,hogy mit...- tudom mit akart mondani "Tudom mit érzel". 

- Kérlek.. ne ..mondj ..semmit ..a ..hangod..olyan ,mint..az Ővé.- a sírás miatt  szakadozva beszéltem.

- Sajnálom.- az ő szemébe is megjelent néhány könnycsepp ,ahogy a sírra nézett.- De ne sírj ő se akarná.-oda jött hozzám és átölelt ,a gesztusa anyirra jól esett ,olyan rég nem ölelt meg senki ,újabb könnyek gyűltek a szemembe. Miután megnyugodtam,imádkoztam a sírnál. Utánna mindketten elindultunk ,és beszélgettünk. Chris elmesélte ,hogy milyen volt mikor kiskorába a bátyjával játszottak és ,hogy mennyit áradozott rólam a bátyja. A könnyek újra megrohamoztak ,de próbálta visszafogni őket,de az utoló mondatánál elszakadt bennem a cérna:

-Ő tényleg nagyon szeretet téged,szerelmes volt beléd.- lerogytam a köves útra. Kezzemmel takartam el a szemem . Chris rögtön mellettem termett és kedves szavakat suttogot a fülembe ,újra biztonságot rejtő karjaiba találtam magam.

-Sophie! Megígértem a bátyámnak ,hogy megvédelek és boldoggá teszlek.- nem értettem mire gondol,de nem érdekelt csak sírtam.Majd felemelte a kezével az arcom és adott egy csókot a homlokomra.Olyan hirtelen ért ,hogy egy percre a sírás is abba maradt. Ujjaival letörölte a könnyeim által végig szántott arcom.

- Sophie ígérem megvédelek!

 

                                               Akkor kezdődőtt minden .......