Sziasztok!

Helló mindenki!

Fél éve nem írtam erre a blogra és ennek megvolt az oka. Igazából én és a kétségeim. Aztán nem rég találoztam egy lánnyal aki szintén blogger és megkértem ,hogy mondjon véleményt a blogomról ezért újra nyilvánossá tettem a történetet. Már pár napja érlelem magamban a kérdést : Folytassam-e? Van-e akiknek tetszik a történetem ?

Kérlek válaszoljatok kommentbe. Szeretnétek -e ha folytatnám?

Új barát

Betoltak egy ajtón és nem is gondoltam ,hogy ez valami új kezdete lesz...

 

 

 

          Abban reménykedtem ,hogy lesz egy szoba társam.Valaki aki végre állandó társaságot jelent ,és bár nagyon szeretem a fiúkat ,de most már valami újdonság is belefért volna a napjaimban. Szóval nagy várakozással vártam ,hogy kiderüljön az igazság. Az automata ajtó 1 perc alatt kinyilík ,úgy tervezték ,hogy legalább ez megkönnyítse az itteni életet, de ez az 1 perc nekem 1 órának tűnt. Mikor az ápoló végre betolt akkor megláttam egy lányt az egyik ágyon. Kedvesen rám mosolygott és kíváncsi pillantásokkal figyelte ahogy elhelyeznek a mellette lévő ágyban.Mikor kettesben maradtunk , megkönnyebbülten sóhajtottam,majd rámosolyogtam.

-Szia ,üdv a MKEAH osztályon.-furán nézhettem rá mert rögtön elmagyarázta.- Mindjárt Kiszabadulsz Erről A Helyről. - elnevettem magam.

-Köszi. Amúgy Sophie vagyok az új szoba társad ezek szerint. És téged ,hogy hívnak?

- Anny ,legalábbis a legtöbb barátom így ismer. Mióta vagy kórházba ?...- és ezután elmerültünk a beszélgetésben. Élveztem ,hogy végre egy lánnyal beszélgethetek, utoljára az iskolában a barátnőimmel társalogtam így ,de aztán eltaszítottam magamtól mindenkit és ők is elfordultak tőlem egyedül Benji maradt meg a régi barátaim közül. Egy pillanatra el is kalandoztak a gondolataim ,de vörös loboncos lány észhez térített. Míg egymás társaságát élveztük észre sem vettem ,hogy múlik az idő. Egyik pillanatban arra lettem figyelmes ,hogy a társalgó partnerem az ajtót nézi. Mikor megfordultam ,értettem meg mit nézz annyira. Leó és Ben egyszerre próbáltak bejutni az ajtón ,ami valljuk be ,hogy széles ,de nem annyira ,hogy egy úszó széles vállakkal rendelkező és egy egy másik ugyanilyen felépítésű srác beférjen rajta ráadásul egymást megelőzni próbálva.Majd hirtelen beestek az ajtón. Annyre néztem ,ő is rám majd mindketten elnevettük magunkat. Sokáig nem bírtuk abba hagyni ,de egy ápoló nő szólt ,hogy túl hangosak vagyunk ,szóval igyekeztünk visszafogni az újra és újra ránk törő kényszert a nevetés iránt.A fiúk mellettem termettek és mind engem ,mind a szoba társamat mustrálták.

-Jó látni ,hogy nevetsz. -lépet hozzám közelebb Leó,és kézcsókot nyomott a kézfejemre,természetesen azonnal elpirultam és abba hagytam a szeme törölgetését.

-Anny had mutassam be ezt a két srácot itt mellettem. A hős lovag itt Leó a legjobb barátom ,pedig Benji. -mutattam a két srácra mire rögtön összenéztek. - Fiúk Ő a szoba társam Anny.

- Sziasztok.-köszöntötte őket hasonlóan ,mint engem.

- Tündérke tudod ,hogy rám ijesztettél mikor felhívtál.

- Sajnálom nem volt szándékos ,csak gondoltam tudni akarod hol vagyok. -néztem rá boci szemekkel.

- Pontosan, mindig tudni akarom mostantól hol vagy. Ezért tessék.- felém nyújtott egy apró csomagot,óvatosan elvettem.

- Megint üres?-néztem rá sokat mondóan.

-Nem ,most nem az,nyisd csak ki.- így tettem.

A doboz a legújabb szériás telefont rejtette magában. Azonnal visszanyújtottam neki.

- De igen is fogad el. Ha jobban tetszik ne ajándéknak fogd fel. Nyugodtabb vagyok ha ez nálad lesz.

- Egyet értek.- szólalt meg Benji is.

- Szerintem is fogad el, ahogy így elnézem őket komolyan gondolják,és aggódnak érted. -meglepetésemre még újdonsült barátnő is megpróbált győzni.

- Én értékelem ,de ez túl drága...-megint félbe szakítottak.

- Neked csak is a legjobb jár.- nyomott egy puszit az arcomra Leó.

- Megmutatod ,hogy kell kezelni ?-néztem rá. természetesen azonnal közelebb jött hozzám és megmutatott mindent , mindenki telefonszáma benn volt. Az ővé , Chrissé,Benné aki amúgy elmerülten beszélgetett Annyval ,de amin nagyon meglepődtem az Prince száma volt.Háttérképnek pedig egy még régen készült képet állított be amin mind a négyen rajt vagyunk. Ahogy a képet néztem elsírtam magam. mindkét fiú rögtön mellettem termett. megnyugtattam őket ,hogy csak az örömtől van. Kicsit később Benji elment ,hogy még elhozza a maradék cuccaim. Amint elhagyta a helyet Leó rám nézett mélyen a szemembe és megcsókolt. Behunytam a szemem,majd mikor elváltunk egymástól rámosolyogtam.Ő is rám.majd egyszerre kaptuk oldalra a fejünk.

- Titok? - kérdezte tőlem két élénk kéken csillogó szem,Leó bólintott. -Rendben ,ne aggódjatok, cipzár van a számom.- hálásan rámosolyogtam. Leóra néztem ,láttam ,hogy megkönnyebbült ,de  feszengett pár perc múlva el is ment. Anny pedig rögtön faggatózni kezdett.

- Ha nem tudod mit érzel az normális,de egy biztos ő nagyon szerelmes beléd. Abból ahogy rád nézz és amit tesz minden erre utal. Legalábbis a filmekben így van.

-Filmekben ?

- Még nem is említettem ,oda vagyok minden filmért ,ez az egyetlen szórakozásom a négy fal között,meg ha néha a bátyám meglátogat.

 

 

Sokat beszélgettünk erről-arról. Boldog voltam ,hogy végre lesz egy bizalmasom...

 



Áthelyezés

A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben....

 

 

Reggel arra ébredtem ,hogy  ápoló nőkkel és ápolókkal van tele a szobám. Lassan felültem az ágyamon.
-Jó reggelt! -köszöntem ,reméltem ezzel talán felhívom magamra a figyelmet és kapok valami választ a nagy felfordulásra.
Pár ápoló nő rám nézett, köszönt, és folytatta amit eddig csinált.
-Elnézést - szóltam egy fiatalabb nőhöz.- Elmondaná mi folyik itt?
- Sajnálom ,de felsőbb utasítást kaptunk arra ,hogy Önt áthelyezzük egy másik szárnyba.
- Másik szárny? Felsőbb utasítás?- semmit sem értettem. Tudtam bármit kérdeznék nem válaszolnának ,úgyhogy hagytam inkább had tegyék a dolguk ebben a helyzetben úgysem tudok mit tenni. Inkább a gondolataimba merültem. Biztos valamelyik orvos úgy gondolja ,hogy már gyógyuló félben vagyok ezért helyeznek át. Az éjjeli szekrény felé nyúltam,hogy írjak egy sms-t Leónak ,de eszembe jutott ,hogy a balesetkor eltört a telefonom és azóta nem vettem még újat, és hiába írta fel nekem Leó a telefon számát így nem volt semmi értelme.Ugyanakkor tudtam,hogy aggódni fog értem ha nem talál itt , épp szólni akartam valakinek ,hogy had telefonáljak mikor meghallottam Benji hangját :
-Itt meg mi a csuda folyik?
 Felé fordultam és rámosolyogtam:
- Áthelyeznek egy másik szárnyba. - láttam az arcára kiülő meglepődötséget.
- Miért?
- Nem tudom , nekem is csak annyit mondtak ,hogy felsőbb utasításra.
- Aha.- úgy tűnt neki többet mondtak ezek a szavak ,mint nekem ,oda jött hozzám.- Soph minden rendben van ,itt leszek veled végig.- nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Ben ...- megvártam míg végre újra rám nézz és nem az ápoló nők rövid ruháját vizslatja, beletelt pár percbe.
-Hm ? Mit mondtál?
- Semmit ,csak azt ,hogy én is beszerzek egy ilyen ápoló női ruhát ,hogy végre rám figyelj. -mondtam játszott sértödötséggel a hangomban.
- Te így is vonzód a szemem. -mosolygott kacéran . -Szóval mit szerettél volna?
- Oda adnád nekem a mobilod.- próbáltam nem figyelembe venni az előző megjegyzését amitől éreztem, hogy elpirultam.
- Persze.- kihalászta nagy nehezen a hátsó zsebéből a telefont és átnyújtotta.- De hol a tied.
- A balesetkor ....-közben bepötyögtem az ujjammal a telefonszámot.- a lényeg az ,hogy nincs most mobilom.-és már emeltem is a fülemhez a készüléket.
Mély kedves és ismerős hang szólt bele :
-Igen?-vártam pár percet,majd beleszóltam.
- Szia...
- Tündérke? Te vagy az ?
- Igen , Sophie vagyok. Leó...
- Baj van ?
- Nem csak...
- 2 perc és ott vagyok.
- Várj Leó ,semmi baj nincs csak áthelyeznek egy másik szárnyba.
-  Értem. Van ott veled most valaki?
- Igen Benji ez az ő mobilja.
- Rendben akkor nem mentem el ezt a számot Tündérke névvel. Érdekes lenne ha legközelebb így hívnám fel Benjit...- elképzeltem a jelenetet ahogy Leó vidám hangján megszólal Tündérke megnevezés és válaszként Benji szól bele. Muszáj volt mosolyognom ezen.- Tündérke itt vagy?
- Igen elnézést,megismételnéd?
- Oda adnád Bennek? - ez furcsa volt ,de átnyújtottam a készüléket legjobb barátomnak aki át is vette azt. Némán eltátogtam neki ,hogy Leó az. Ő pedig pár perc múlva felállt és egyszerűen kisétált telefonálva. Mintha csak nem akarná ,hogy halljam ,pont mint amikor Princel beszél. Sosem mondja, de tudom akkor mindig rám néz mielőtt kimenne.
Miután Ben visszatért egy férfi ápoló jött be a szobámba azzal a céllal ,hogy ő fog áttolni az új helyemre. elég gorombán ráparancsolt Benjire ,hogy a maradék cuccomat ami kell még hozzá el.Ő pedig engedelmeskedett, megígérte ,hogy ahogy tud utánam jön. Még megkérdezte hova visznek aztán elindultunk. Már 4 hónapja voltam abba a kis szobába és csak nagyon ritkán hagytam el. Most végre alkalmam lett arra ,hogy feltérképezzem  a kórház folyosóját ami nem nyújtott valami szív melengető látványt azzal a zöldes csempéjével és egyhangú monotonságával. Beszálltunk egy liftbe amely 4 emelettel lejjebb vitt majd átmentünk egy üveg folyóson amelynek minden oldala üvegből készült így kiláttam a kórház udvarára. Pont a szökőkút mellet haladtunk el. egy másik épületbe jutottunk,de a design ugyanaz maradt. Lehangoló. Még 5 percig tartott az út egy kis liftezés kíséretébe és megérkeztünk egy ajtóhoz. Fölé nagy betűkkel az volt írva, hogy : REHABILITÁCIÓS RÉSZLEG. Végre 4 hónap után ide kerültem egyre közelebb ahhoz ,hogy haza jussak. Egy pultnál egy nővér átvett mintha csak valami csomag lettem volna. Betolt egy ajtón gyanítottam az utolsón. Reméltem lesz még valaki a szobába és akkor nem leszek egyedül.....

               Néhány perc választott el valamitől ami hatására sok minden kiderült később számomra...

 

Bizonytalanság

Rég nem vettetem papírra semmit White-nak így tollat ragadtam...

 

Leó összekulcsolta az ujjainkat és a homlokát az enyémhez támasztotta. Csak néztük egymást csendben. Éreztem a biztonságot. A szeretetét az érzés végig járta az egész testem. Majd magához ölelt gyengéden.

-Tündérke...Én sajnálom,de már nem tudtam elnyomni magamban ezt az érzést. Szeretlek és nem fogom megtagadni magamtól ezt és más kedvéért ... Te szeretsz?- szegezte nekem a  kérdést kissé eltolva magától és mélyen a szemembe nézve. Azok a hatalmas szemek csak engem néztek.

-Leó én....-nem tudtam mit mondjak neki.

-Tudom Ne mondj semmit,gondolom sok mindent összekuszáltam most ,de hagyok időt neked.

-Rendben .-bólintottam.- Leó?!

-Igen ?-fürkészte az arcom.

-Mi van a dobozban ?- Ő is és én is elmosolyodtunk. Felállt majd felemelte a csomagot és elindult kifelé az ajtó irányába,én pedig tétlenül követtem a tekintetemmel. Majd az ajtóból visszafordult és megkocogtatta amely furcsa mód kongó hangot hallgatott.

-Üres. -mosolygott szélesen.- Ne felejts el én szeretlek.-majd becsukta az ajtót,ott hagyva engem fülig vörösen a gondolataimba révedve. "Szóval erre ment ki a játék" A következő pillanatban már azon kaptam magam ,hogy a tollam a papíron mozog.

 

           White...

Sajnálom ,hogy mostanában nem írtam. Akartam, de nem találtam a megfelelő indokot.  De most... Leó ... azt mondta szeret.... és nem tudom ,hogy mit érzek ,mármint tudom ,hogy szeretem de nem tudom ,hogy ez az a fajta szeretett-e..............

A levél lassan folytatódott kitértem Princere és Chrissre is. Velük se tudtam mit kezdeni. Az egyetlen személy akinek a társaságára  vágytam és tudtam ,hogy megtudna nyugtatni az  maga White volt. Megakartam ismerni. Tudni akartam ki ő és miért teszi amit tesz értem. Ugyanakkor sejtettem ,hogy ez nem fog megtörténni a közeljövőben. Így inkább hátra dőltem az ágyamban és hagytam ,hogy a szemem lassan lecsukódjon ,és Vele legyek kicsit. Megbeszéljük ezt az egészet.

De nem jött el ,most először nem vele álmodtam hanem mással...

 

 



 

 

Köszönet ( nem rész)

Sziasztok!
Nagyon szépen meg szeretném köszönni mind azoknak akik olvassák folyamatosan a blogomat. Mikor tavaly elkezdtem nem gondoltam ,hogy meghaladom majd a 2000 megtekintést és mikor ma láttam ,hogy megtörtént ,nagyon jó érzés volt. Még egyszer köszönöm.

White

Játék

Kopogtak az ajtón,és akkor abban a percben eldőlt ....

 

 

Halkan jeleztem az ajtó mögött álló illetőnek ,hogy nyugodtan befáradhat. A kilincs egy pillanatra lenyomódót majd a kissé kinyílt ajtó egy lábtól származó erő hatás hatására teljesen kitárult .Leó sétált be hatalmas mosollyal az arcán és teli kezekkel. Egy hatalmas doboz volt nála. Sejteni sem tudtam mi lapulhat benne ,de az oldalam furdalta a kíváncsiság:

- Mi van a dobozban ?-mutattam a kartonból készült tároló alkalmatosságra melynek tetejétől még így se ,hogy a lábamhoz rakta sem láttam bele, és túl messze volt ,hogy elérjem.

Leó letelepedett egy székre ami mindig az ágyam mellett áll, majd csibész mosollyal rám szegezte hatalmas vidáman csillogó szemeit.

- Ejnye Tündérke. A köszönés hol marad?

- Hé te sem köszöntél. -förmedtem rá.

- Igazad van elnézést. Jó reggel kívánok hölgyem ,bocsássa meg udvariatlanságom.-megragadta finoman a kezem és kéz csókot lehelt rá. Természetesen rögtön zavarba jöttem ettől,és elhúztam.

- A szimpla jó reggelt tökéletes lett volna.

- De látni akartam az elpirult arcod. Jó ..jó tudom. Elnézést. - hiába mondja ezt ,továbbra is mosolyog és ez feldühít és ő ezt tudja nagyon jól.

-Szóval ,mi van a dobozban?

-Semmi.

-Akkor nyugodtam meg nézhetem igaz ?!-már nyúltam is érte ,de Leó gyorsabbnak bizonyult. Hiába , kosaras ,hosszú végtagokkal. - Hé, azt mondtad nincs benn semmi!

- Megkaphatod az ajándékod ,de előtte játszunk egyet.

- Ajándék? Játék?- nem értettem mire gondol,semmilyen ünnep nem jutott eszembe ami mostanában lehetne.

- Tudom nincs se szülinapod ,se semmilyen ünnep. Ez egy spontán ajándék ,de ahhoz ,hogy a tied legyen játszunk egy egyszerű játékot.

- Nincs veszíteni valóm úgyhogy rendben. Mi a játék lényege?

- Ki kell találnod 10 dolgot. Egy fajta barkóba, fokozatosan nehezítünk és ha kettőt rontasz akkor nem kapod meg az ajándékot.

- 10 dolog ? Hm érdekesen hangzik és semmi más dolgom nincs ,úgyhogy kezdjük.-mosolyogtam rá.

- Okés. -Mindketten kényelmesen elhelyezkedtünk.- Első: Éjjel-nappal mindig jár,mégis egy helyben áll.Mi az?

-Nem úgy volt ,hogy könnyűekkel kezdünk?

-Gondolkodj nem olyan nehéz.

-Hm ... segíts...-nézztem rá.

-Tárgy és kör alakú.

- Tárgy . Éjjel-nappal mindig jár,mégis egy helyben áll. Óra?

- Ügyes.

Elég sokáig hülyéskedtünk a maradék 9-el. Az utolsó kettő tényleg nagyon nehéz volt.A kilencediket el is rontottam. Reméltem ,hogy a tizedik azért menni fog.

- Már csak egy kérdés választ el az ajándékodtól. Szóval : Azt mondják végzetes is lehet ,van aki boldog tőle van aki szomorú. Megfejteni a titkát nem lehet. Sorsokat dönt el és fonja össze azokat. Betegségnek is mondják ,egy olyan betegség amiben én is szenvedek. Mi az ?

Nagy szemekkel pislogtam Leóra ,nem az ajándék volt most már fontos hanem a következő mondatomra a válasz.

-Leó beteg vagy ? Mid fáj , mennyire veszélyes?

-Igen az vagyok ,de én boldog vagyok tőle. Inkább válaszolj a kérdésre.- megráztam a fejem ,már nem érdekelt mi lapul a dobozban ,már csak az érdekelt mi a baja.-Ne vágj ilyen arcot, találd ki gyorsan és akkor tudsz rajtam segíteni.

-Biztos?

-Igen.

Gondolkodtam ,de nem jutottam semmire. Csalódottan néztem Leóra,de ő csak mosolygót majd átült az ágyam szélére és közel húzódott hozzám.

-Ennyire nehéz?-kérdezte kisimítva az arcomból egy hajszálat. Bólintottam. -Eláruljam mi a megoldás? -Megint bólintottam. Még közelebb jött hozzám. Mélyen a szemembe nézett és én is az övébe. A tenyere közé vette az arcom. Nagyon közel voltunk egymáshoz. - A szerelem. -suttogta mély mégis kisfiús hangján. Majd a szánk összeért. Az ajkai lágyan érintették az enyémeket.Behunytam a szememet,de nem éreztem bűntudatot. Kellemes volt.

 

 

Mikor elváltunk egymástól Leó rám mosolygott és  én hagytam ,hogy a biztonságot nyújtó kéz az enyémre kulcsolódjon.....

 



Vihar

Elhúzódott tőlem és rászegeztem a tekintetem...

 

 

Az eső halkan kopogtatta a szobám üvegét, mintha csak bebocsátást várna.Erre ébredtem. Lassan felültem az ágyamban és csak hallgattam. Régen nem hallottam White felől. Nem tudtam mi lehet Princel és Benjit és Leót is lefoglalja az iskola . Chriss pedig ..... Amikor utoljára láttam aznap volt mikor ő és én ...mi... nem kellett volna. Akaratom ellenére úgy érzem elárultam Őt.

   Utána eleredt az eső így behúzódtunk egy kisebb kávéházba.Elég barátságos helynek látszott és a vendégek száma is elenyésző volt. Helyet foglaltunk egy szimpatikus asztal mellett,amelyen lila ibolya minta húzódott végig.  Rendeltünk egy-egy fekete teát. Nem néztünk egymásra ,mindketten az előttünk lévő teás csészét bámultuk ,mintha olyan különös lenne. Chriss egy idő után feladta és inkább az ablakon át bámult ki, de mikor felnéztem láttam ,hogy a szemei a semmibe révednek. Végül ő törte meg a csendet ,de továbbra is kifelé nézett:

- Sajnálom ,nem szabadott volna megtennem. Felejtsd el ami történt.-halk és fáradt volt a hangja.

Nem szóltam semmit ,csak alig láthatóan biccentettem.Kevergettem a már csak langyos italt, és csak gondolkoztam . Nem azon ami az előbb történt köztünk ,hanem az emlékeimen. Próbáltam felidézni a mosolyát a nézését a gesztusait,minden ami Ő volt. Egy óvatos mozdulattal kivettem a táskámból egy könyvet. Úgy gondoltam ma nálam kell lennie.Kinyitottam minden szó nélkül az egyik kedvenc oldalamon és Chriss felé nyújtottam aki szemben helyezkedett el velem. Először értetlenül nézett rám , de utána átvette és elolvasta. Tudtam milyen sorokat futnak át a szemei:

 

 

Mikor úgy érzed nincs veled....

Mikor a léte már nem felel ....

Mikor emléke halovány kép csupán....

Ő még akkor is figyel.....

 

Chriss szemöldöke elég magasra szaladt értetlenül nézett rám és tudtam miért.Ez a két kék értetlen szem pár annak szólt ,hogy ez ,hogy került hozzám.

 

 

 

Rövid ,és szörnyű rímelésű ,de tudtam ,hogy Ő írta ...

Emlékek és pillanatok

Az a nap egyikünk számára sem volt könnyű.

 

 

Chriss aznap korán benn volt a kórházba. Én akkor még aludtam ,de nem álmodtam semmit,nem tudom hogy ez jó-e vagy rosz.Mikor kinyitottam a szemem ,az ő kék szempárjával találkozott, a félhomályban csak úgy ragyogott ,bár valami szomorúságot is láttam benne.Nagyon közel volt hozzám csak 10 cm lehetet köztünk.

A kezeit a vállaim mellé rakta a térdei pedig a lábaim  mellett voltak.Megijedtem ,de a  szemei miatt egy hang sem jött ki a torkomon.

Ő csak elmosolyodott és mégközelebb húzodott. Gyorsan elforditottam a tekintetem.

Chriss pedig csak egy puszit nyomott az arcomra.

- Örülök ,hogy felébredtél.-mosolygott rám,én viszont lányos zavaromban elpirultam ahogy felidéztem a pár perce történt pillanatokat,ezt ő is észre vette. - Ó nem is tudtam ,hogy ilyen hatással vagyok rád.- mosolygott.

Ezután kiment a szobából és megvárta hogy felöltözzek,majd behívtam.Lassan ,komotosan besétált és végig mért, majd elismerően bólintott.Nem várta meg míg 9 óra lesz leszaladt az előírt reggelimért és fölhozta nekem.Hiába mondtam ,hogy nem vagyok éhes ,azt mondta ,hogy muszály ennem.2 falatnál több nem ment le a torkomon és tudom ,hogy valamilyen szinten Chriss tudta az okát. Reggeli után beleültetett a tolókocsiba.Elindultunk.Chriss egész út alatt szóval tartott így nem tudtam elszomorodni azoktól a gondolatoktól és emlékektől amik eszembe jutottak. A temető ismerős talán túl ismerős sorai között haladtunk.Már a bejáratnál elhallgattunk. Mikor oda értünk a sírhoz és végig olvastam a feliratot ,emléke száza rohamozott meg.Természetesen rögtön sírni kezdtem.Chriss leguggolt elém és letörölte őket.

-Shopie ,ne sírj ő se akarná. - a hangja remeget és tudtam ,hogy egyedül az én jelenlétem miatt tartja vissza az érzelmeit. Kitártam a karom és megöleltem.Éreztem ahogy rázkodik a válla és sír. Egyik kezemmel öleltem a másikkal pedig lassan nyugtatoan simogattam a fejét. Ahogy a szemem újra a sírra tévedt ,újra elérzékenyültem és újabb könycseppeket hullatam. Chriss elhúzodott és egyik kezével megfogta az én kezemet másikkal pedig végig simitotta az arcom majd a tenyerébe fogta  és közel hajolt hozzám. Az ajkaink összeértek.Megcsókolt. Akkor abban a percben nem jelentett semmit ,hogy ez az első. Csak hagytam hogy a fájdalom utat törjön magának. Könnycseppek hullottak az arcomra és keveredtek az enyéimmel. Elakartam húzodni ,de Chriss karja erősebben tartotta a derekam.Az ajkai is lágyan de mégis durván érintették az enyéimet.

 

 

  Ott álltunk a  temetőbe ,össze kulcsolt kezekkel és könnyeket hullajtva.....



Sziasztok! (Nem rész)

Mint azt látthatátok az utobbi 2 hétbe nem írtam ennek 2 oka is van. Az eggyik most egy kis írói szabadságot veszek ki. Nem tudom mikor hozom a következő részt. Úgy gondolom valamikor jövő hét vége felé vag utolsó nyári szüneti héten ha még ekkor se történne meg akkor szeptemberben.
A másidok ok fontolora vettem egy új blog megnyitását arra lennék kíváncsi nektek ,hogy tetszik az ötlet nem ígérek semmit ,de kíváncsi vagyok arra mit gondoltok erről.

White Caffe :)

Látogató

Egyszer csak kopogtakat ajtón..

 

 

 

Halkan jeleztem az illetőnek ,hogy bejöhet. Az nyíló ajtóra szegeztem a pillantásom. Az ajtóba Chriss állt mellete Benji.

-Szia Sophie Nézd kivel futottam össze a kórházba menet.- Ben közelebb jött hozzám és leült az ágyam széllére.

-Szia Sophie.- mondta alig hallhatóan és még mindig az ajtóban ácsorgott.

- Szia Chriss.- rámosolygtam ,abban a percben nem tudtam rá haragudni csak örültem annak ,hogy megint itt van.

- Sophie én   annyira sajnálom elkapot a hév és  ...sajnálom.-  láttam rajta ,hogy tényleg nagyon bánja a dolgot és neke csak az számitott ,hogy ő újra itt van.

- Chriss... te idióta...annyira hiányoztál..-mondtam a könnyeimmel küzködve. - Gyere már ide-tártam szét a karom. Chriss Benjire nézett mindha csak engedélyre várna ő pedig biccentett. Chriss olyan erősen ölelt magához ,de én is őt. - Soha többet ne hagyj itt.- suttogtam.

-Nem foglak ezt megígérem.Viszont Sophie beszélnünk kell négyszemközt.- elengedet. Legjobb barátomra pillantottam.

-Itt leszek az ajtó elött ha kellek csak szólj. -felállt az ágyszéléről és kiment halkan becsukta maga mögött az ajtót.

Mindketten utánna néztünk. Majd visszafordult hozzám.

- Sophie! -annyira komoly volt hogy ez megijesztet.

- Baj van?

- Nem ,de nem hiszem ,hogy nagyon örülni fogsz neki. Róla lenne szó. -ennyit kellet mondania és rögtön megértettem miért olyan komor. Nem szóltam semmit ,ez a téma az amelyiknél csak hallgatni tudok mert ha beszélek előjönnek azok az emlékek,és én ezt nem akarom csak arra emlékeztet ,hogy bármikor elveszithetek bárkit. Ugyanakkor azok az emlékek nagyon kedvesek a számomra.

- 2 hét múlva lesz az évfordulója annak ,hogy elment. Azt szeretném ha azon a napon együtt lennél vellem ,mert se neked se nekem nem lesz könnyű és talán így egymást tudnánk támogatni. - Sophie nekem ez nagyon fontos lenne. Kérlek!

- Chriss ugye nem gondoltad azt ,hogy nemet mondok. Nekem is sokat jelentene ha mellettem lennél.

Nagyon hiányzik...-elsírtam magam ,elsősorban mert eszembe jutott egy régi emlék másodsorban mert annyi minden történt ami felzaklatott és magamban tartottam .

Chriss magához húzott. Annyira közel voltam hozzá ,hogy éreztem a samponja illatát. Ebben a percben Benji kivágta az ajtót és berontott a szobába. Előszzör meglepődtem aztán elkezdtem nevetni azon ahogy felidéztem magamban ezt a jelenetet és Benji értetlen arc kifejezése sem segített a helyzeten.

 

 

Ez után Benji és Chriss is elmoslyodott végül ők is velem együtt nevettek...

Álom

Nagyon fájt amikor Benji azt mondta amit Prince kért tőle...

 

 

A könyvtárban voltunk. Neki dőlt annak az asztalnak aminél mindig is beszélgettünk. Rám nézet ,a szemei nyugalommal áraztottak el. Elmosolyodott csak Ő tudott így nézni rám. Barna szemei annyira őszinték voltak ,hogy sohasem tudtam hazudni nekik. Mindig úgy éreztem átlát rajtam.A szavak mindig is anélkül hagyták el a számat ,hogy átgondoltam volna ,ez az Ő hibája volt Soha senkinek nem panaszkodtam neki még is kiöntöttem a szívem. Ő más volt,mint bárki akivel találkoztam eddig.

- Értem.Sophie nyugodj meg ,nem tettél semmi rosszat. - azok a szavak azért voltak nyugtatoak mert Ő mondta. - Megfognak oldodni a dolgok ,bízz bennem. Én itt vagyok és mindig itt leszek. Tudod jól ,hogy hozzám bármikor fordulhatsz.

- Tudom ,de annyira nehéz. Nem tudom hogy Prince mért  hagyott itt és Chrissért és Leóért is nagyon aggódom.

-Sophie az a három fiú szeret téged visszajönnek nyugodj meg.Bízz bennük.

-De félek, mi lesz ,hogyha nem...folyton ezen gondolkodok .- ekkor közelebb lépett hozzám és átölelt. - Mi lesz ha nekük is bajuk esik, azt nem élném túl.

-Sophia.- Ő volt az eggyetlen ember aki valaha is Sophianak hívott.Ilyenkor mindig különlegesnek éreztem magam és megnyugodtam az  Ő közelségétől. - Minden rendben lesz. - fölemelte a kezével az álamnál fogva az arcomat így kénytelen voltam a szemébe nézni. Közelebb hajolt hozzám én becsuktam a szemem és ekkor...

 

Felültem az ágyban.Ez csak egy álom volt ,csak egy álom.Néhány könnycsepp szäntotta végig az arcom

Titkok

Ekkor még nem sejtettem semmit...

 

Vékony hang volt. Hátra fordultam.Tőlem  kb. 3  méterrel egy lány állt. Szőkés göndör fürtjei az álla alatt végződtek. Kedvesen ,de tartózkodóan mosolygott és minden bizonnyal a válaszunkra várt. A vonásai emlékeztettek egy hercegnőjére, olyan egyenes tartása volt  még is látszott a szemében a komolyság ugyanakkor a szája körül csoportosulo apró nevető ráncok a vidám természetre utaltak. Kicsit baba szerű volt az a fajta lány aki után megfordulnak az utcán.Kérdően a fiúkra néztem. Benji arcáról ugyanazt az értetlenséget olvastam le mikor rá néztem megrázta a fejét jelezve ,hogy fogalma sincs a jövevényről. inkább tovább vezettem a tekintetem . Prince mozdulatlanul meredt a lányra. Mikor észre vette ,hogy ketten nézzük felpattant megragadta a lány kezét és elrángatta a közelünkből. Mikor már elég messze voltak láttam ,hogy ingerülten beszél a lánnyal. Benjivel egymásra néztünk.
-Úgy tűnik ismerik egymást.-szólalt meg végül ő, én csak bólintottam és figyeltem a távolba beszélgető párost.
- Nagyon szép lány.-jegyeztem meg halkan mivel láttam ,hogy Benji hosszasan nézi a lányt.
- Igen az...-nem figyelt rám ,és ez nem annyira tetszett,vágtam egy grimaszt mire gyerekkori barátom visszakapta a tekintetét.- Soph, ne már...-nem reagáltam semmit inkább hátat fordítottam neki. Hallottam ahogy feláll és leül mellém.
-Soph az a lány tényleg szép ,de nekem mindig te leszel a legszebb. - ekkor felé fordultam ,ebben a pillanatban adott egy puszit az arcomra, ami picit meglepett ,de ránéztem nem tudtam rá haragudni  én is adtam egyet az arcára amitől szélesen elmosolyodott. Picit közelebb húzódott hozzám ,nagyon kicsi távolság volt az arcunk között, ekkor Benji még közelebb jött ,majdnem összeért a szánk,de hirtelen elkaptam a fejem. Nem, ő a legjobb barátom gyerekkorom óta aki mindig mellettem volt megvédet ,nem tehetünk ilyet. Ahogy lassan felfogtam ,hogy majdnem olyat tettünk amit nem kellett volna könnyek gyűltek a szemembe. Az ő arca először meglepet majd aggódó lett. Átkarolta a vállam magához húzott.
-Soph sajnálom ,nem tudom mi ütőt belém. Ígérem többet nem fordul elő. Kérlek ne sírj. Soph.- hallottam a hangjából érződő aggodalmat és ahogy kimondta a nevem még több könny gyűlt a szemembe. Egyedül ő hívott Sophnak és csak ő tudta ilyen lágyan kimondani a nevem. Mindig is biztonságban éreztem magam attól ,hogy mellettem volt. Bármi történt mindig kiállt értem és megvigasztalt. És most mi majdnem.... Közelebb húzódtam hozzá és éreztem ahogy erősebben tart.
Nem tudom meddig lehettünk így mert elaludtam. Mikor felébredtem  hangokat hallottam halkan beszéltek és titokzatosan úgy gondoltam inkább csukva hagyom a szemem pár perc múlva tisztán értettem mindent amit mondtak.
- Így már értem , ezek szerint elmész?- Benji volt az.
- Igen ,most szükség van rám ,muszáj elmennem. - Prince mindig nyugodt hangja ,most tele volt érzelmekkel.
- És mit mondjak Sophienak? Nem hiszem ,hogy csak úgy elfogadná ,hogy eltűnsz. Ahogy ismerem aggódna érted és megint az történne.
- Az lesz a legjobb ha nem tud semmiről ,mond azt neki ,hogy a nagyapám halálos beteg és hozzá utazok. Ami részben igaz is. Nem tudom mikor térek vissza ,de kérlek vigyáz rá. Itt van az a telefon szám amin elérsz ,minden héten felhívlak ,hogy megtudjam ,hogy hogy van.
-Rendben van. Nem mondok neki semmit és vigyázz magadra.
Mikor kinyitottam a szemem Prince akkor szállt be egy helikopterbe azzal a lánnyal.

 

Minden olyan zavaros volt...

 

Kedves Olvasóim!

Sziasztok!

Nem szoktam ilyen levelet írni ,de azért ,hogy megtudjam mennyire népszerű a történetem arra kérnélek titeket ,hogy ehez a bejegyzéshez írjatok egy kommentet mindegy miről szól az csak olvasó számlálás miatt. Azért lenne számomra ez fontos ,hogy adjon nekem egy plusz löketet.

Előre is köszönöm!
White Caffe

Piknik

Féltem ,hogy esetleg minden balul sül el....

 

Egy héttel az után ,hogy Benji felvetette az ötletet,mind a hárman elindultunk valahova. A fiúk azt mondták meglepetésnek szánják ezért, legkisebb utalást sem adtak ,hogy legalább találgatni tudjak.

Az orvos engedélyezte ezt a kis kirándulást ,sőt örült neki ,azt mondta ez jót tesz az egészségemnek.

" Vajon hova visznek?" egész úton ezen a kérdésen gondolkodtam, főleg ,hogy Prince az utazás kezdete előtt bekötötte a szemem egy fekete kendővel.

- Prince, én így félek! -jelentettem ki. Ekkor megfogta a kezem ,ez viszonylag nyugtatóan hatott rám.

- Sophie ,itt vagyok és Benjamin is.- muszáj volt mosolyognom azon ,hogy Prince ennyi idő után sem akarja Benjit a becenevén szólítani. Talán egy kicsit zárkózott fiú ,de ha az ember megismeri ,rögtön megszereti.Egész úton fogta a kezem és nem engedte el,Benji pedig a volán mögül arról mesélt amikor kiskorunkban utoljára piknikeztünk. Nem tudom mennyi időt tölthettünk az autóban ,de a kíváncsiságom miatt hosszú időnek tünt. Egyszer csak megállt az autó és mind a hárman kiszálltunk.Benji tolt egy darabig majd levette a szememről a szemkötöt. Tátva maradt a szám. Egy gyönyörű tónál voltunk. A víz égszínkék kristály tiszta vizű volt , az egész olyan mese szerű volt. Hamarosan észre vettem egy plédet a tópartján  , a közepén egy piknik kosárral.

-Tetszik?- kérdezte Benji .Éreztem és hallottam a hangján ,hogy izgul.Óriási mosollyal az arcomon válaszoltam:

-Nagyon ,olyan szép.Köszönöm fiúk,nem is tudom ,hogy hogy tudom meghálálni mind ezt.

-Azzal ,hogy mindig mosolyogjsz.-válaszolta a másik fiúk -Örülök ,hogy tetszik.

-Gyere Sophie.-Benji hirtelen felemelt .

- Vááárj Benji nehéz vagyok.-féltem ,hogy leesek úgyhogy jó szorosan körbefontam a karom a nyaka körül.

- Nem is vagy nehéz,és nyugodj meg csak leraklak a pokrócra.

Miután letett ,körbenéztem ,nem tudtam betelni a csodálatos látvánnyal.Majd hamarosan elkezdtük a pikniket . Prince műanyag tányérokat és poharakat ,szendvicseket vett elő a kosárból.Épp neki akartam látni  a kedvenc szendvicsemnek ,mikor egy hang szólalt meg a hátam mögül.

- Csatlakozhatnék én is?

 

                                                          Úgy éreztem ,hogy ismerem őt .....



Ötlet

Azokban az időkben amikor ők ketten nem voltak velem nagyon letört voltam...

 

 

-Soph,figyelj Princel beszélgettünk erről az egészről és azt szeretnénk ha nem emésztenéd magadat miattuk,tudod ,hogy nem jönnek ki jól, kérlek kicsit ne gondolj rájuk.- Benji mindig aggódik értem ,de most jogosan tette ezt.

 

 

Miután Leó és Chriss is elmentek ,azt hittem másnap minden rendbe jön,de nem így történt. Magamba zuhantam ,nem kívántam az ételt ,nem volt kedvem semmihez,rendszerint csak ültem benn a szobámba és nem engedtem a nővérreknek ,hogy elhúzzák a függönyt. Nem akartam hallani a madarak csiripelését ,picit emlékeztetett arra amikor Ő meghalt.

 

 

Hirtelen visszatérem a gondolkodásból Benji arc kifejezésére.

- Benji !-szólaltam meg - Szeretnék elmenni egy bizonyos helyre.Elvinnél Oda.- végig a szemébe néztem,tudtam ,hogy tudja hogy hova vágyom most. Nem szólt semmit csak bólintott.

 

Miközben a temetőben a sírok között sétéltunk jobban mondva legjobb barátom tolt elgondolkoztam és próbáltam megérteni Chriss mért tette amit tett.Annyira belemélyültem a dolgokba ,hogy észre sem vettem ,hogy az ő sírjánál vagyunk. Benji elakart indulni ,de megfogtam az ingujját és megkértem maradjon itt velem.

- Milyen ember volt?

- A világ legönzetlenebb ,és legkedvesebb fiúja akit ismertem.

- Értem. Szeretted?- a kérdés meglepet ,de tudtam rá a választ  és tudtam ,hogyha valaki akor Benji megért.

- Igen...- a szemembe könnyek gyültek ahogy Rá gondoltam . Hiányzot mindennél jobban. Beszélni akartam vele ; megölelni ; elmondani neki mit érzek.

- Sophie! - olyan volt mintha valaki a nevemet mondta volna , körbe néztem ,de Benji aggodó arcán kivül senkit sem láttam. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

- Gondolom ő sem szeretné ,ha sírnék ,úgyhogy mostantól megpróbálok mosolyogni.-fájt ,de tudtam ,hogy igazam van és a szívemre kell hallgatnom.

-Sophie ,biztos minden rendben?

-Igen.-mosolyogtam rá bár nem volt öszinte mosoly.- Mehetünk.

Miközben úgyan azon a sétányon sétáltunk mint egykor Chrissel ,elkeztünk bezsélgetni.

-Jó lenne ha valahogy újra eggyütt lennénk mi 5 -en.-sóhajtottam

- Mit szólnál egy piknikhez ?

 

 

Jó ötletnek tünt és utoljára kiskoromba piknikeztem. Talán minden rendbe jön..



Ellenségek

Annyira boldog voltam ,hogy Leóval újra jóban vagyunk...

 

Másnap a nővér nem kis meglepődésére nem egy hanem két tinédzsert talált. Nem sokára megjelent mögötte az ajtóban Benji és Prince és Chris is. A három fiú elképedve bámulhatott minket, mert arra ébredtem ,hogy a nővér épp azt magyarázza nekik ,hogy menjenek inkább a dolgukra. Először nem értettem mért nézik ennyire az ágyam majd magam mellé pillantottam és észrevettem az ébredező Leót. Lassan kinyitotta nagy kerek szemeit ,majd rám nézet és elmosolyodott,megcirogatta az arcom.

-Jó reggelt Tündérke!-majd szerintem észhez kapott.- Hogyaza ,elaludtam!Jobb lesz ha gyorsan elmegyek mielőtt..

-Khm.-Chris volt az ,gondolom felakarta hívni végre Leó figyelmét arra ,hogy nem vagyunk egyedül.-Gondolom azt akartad mondani ,hogy mielőtt valaki észre vesz. Nagyon úgy nézz ki ,hogy ez nem sikerült szóval megtudhatnánk mit keresel Sophie szobájába.

-Chris én meg magyarázom.-fordultam felé,de tudtam ,hogy nem fogja érdekelni az amit én mondok.

Az óta a nap óta mióta először találkoztak Leóval ellenségesen viselkedik  ,Prince és Benji azt mondták  ne aggódjak, kezdetben ők sem jöttek ki egymással most meg barátok ,azt kérték adjak  időt nekik. De semmi sem változott.

- Sophie te csak pihenj .-mondta Benji mosolyogva bár láttam rajta ,hogy őt is érdekli az a bizonyos magyarázat.

-Azt hiszem jobb lesz ha megyek,délután még találkozunk Tündérke.-állt fel Leó és egy puszit nyomot az arcomra.

Én nem láttam ,de Chris keze ökölbe szorult,és elindult Leó felé . Megragadta a fiú pólójának nyakát .

-Mi a fenét csinálsz? -dühös volt ,láttam rajta .

Megijedtem mikor láttam ,hogy a másik kezét ütéshez emeli.

- Chris! Ne!-kiáltottam rá. a karja megállt a levegőbe,és rám nézet.Valamit még mondott Leónak amit nem hallottam,majd elengedte és ki ment a szobából. Mindannyian utána néztünk.

-Azt hiszem jobb lesz ha egy ideig nem jössz ide a saját érdekedben.- mondta Benji

-Rendben.Értem.-Leó elindult az ajtó felé.

-Leó ne menj ,kérlek.-talán azért mondtam ezt mert ugyan olyan érzésem volt, mint pár napja akkor.

- Semmi baj Tündérke ,most egy darabig nem jövök ,de hidd el amint tudok itt leszek.-majd ő is elment.

 

Nem tudtam igazán felfogni mi történt ,csak némán bámultam az ajtót...

Segítség

Sophie ! 

Minden rendben !

Mosolyogj !

 

 

Ennyi állt a levélben ,amit másnap kaptam,semmi több. Nem tudtam mást tenni ,csak bízni.  Bízni abban ,hogy igaza van. Este mikor lefeküdtem nem írtam levelet.Egyszer csak az éjszaka közepén felébredtem ,majd nem sikítottam amik megláttam egy fekete alakot aki az ablakomon mászik be.

Nagyon megijedtem ,úgy éreztem legszívesebben elfutnék,de nem tudok nincs lábam ,hogy tegyem. A gondolat hatására könnyek gyűltek a szemembe. Az idegen érzékelhette ezt mert elindult felém. Majd kitapogatta a kezével az ágy szélét .Én csak lélegzet visszafojtva figyeltem. Majd leült és megszólalt:

- Tündérke ,megijedtél ? Csak én vagyok Le..-nem tudta befejezni már az első szó után tudtam ,hogy ő az. A karjaiba vettettem magam és sírni kezdtem. Szerintem két okból is nagyon megijedt ,mert hirtelen a sötétbe megöleltem ,és ,hogy sírtam.

- Ne sírj ! Ennyire megijesztettelek?- éreztem ahogy erősen magához ölel,az egyik kezével óvatosan kitapogatta a villany kapcsoló helyét és a kis komódi lámpám hirtelen kevés ,de elegendő fénnyel árasztotta el a szobát, amitől a falak is sárgának tűntek. Picit eltolt magától és a két kezébe fogta az arcom. Letörölte az ujjaival a könnyeimet. Most már tisztán láttuk egymás arcát ,láttam rajta ,hogy valami nagyon nyomasztja .

- Sophie én..én sajnálom nem szabadott volna el rohannom, megtudsz nekem bocsátani? - láttam hogy nagyon fél a válaszomtól ,de nem értettem miért, nem ő hibázott hanem ÉN.

- Leó,minden az én hibám ... bocsáss meg ,hogy megütöttetek én nem akartam, megbocsátasz nekem?

- Sophie.... -újra magához ölelt tudtam ,hogy Whitenak igaza van .Minden rendbe jött.

-Leó te nagyon fontos vagy számomra nagyon féltem attól ,hogy  örökre elveszítelek.

- Nekem is fontos vagy...-sokat beszélgettünk.- Muszáj mennem hajnali 3 van.-állt föl.

- Maradj itt kérlek.-fogtam meg a kezét.

-Jó ,de csak amíg elalszol.

 

Ezt mondta ,de mikor a nővér reggel hozta a reggelit ő még ott volt velem . Így kézen fogva aludtunk...



Bizalom

Minden perc egyre rosszabb lett ,egyre jobban féltem ,hogy elveszítettem...

 

-Sophie figyelsz?-Benjivel sétáltunk ,jobban mondva ő tolt engem.

-Mit mondtál,bocsi csak...-akárhogy próbáltam nem tudtam túltenni magam azon ,hogy megütöttem Leót.

-Azt kérdeztem ,hogy jobb lenne-e ha magadra hagynálak egy kicsit most?- hiába Benji gyerekkorom óta a barátom ,olvas a gondolataimban. Csak bólintottam. Megvártam míg ő elsétálés odagurultam a rózsabokorhoz.Óvatosan kivettem mögüle a könyvet és az ölembe tettem. A fedő lapja kicsit koszos volt úgyhogy finoman lesöpörtem azt a kevés piszkot. Kinyitottam, rögtön megtaláltam a levelet a 2.oldalon. A nevem gyönyörű fekete betűkkel volt rá írva,gyorsan feltéptem a borítékot és olvasni kezdtem a sorokat.

Szia Sophie!

 

Remélem most már bízol bennem. Finom volt a palacsinta? Hogy öszinte legyek elégé megleptél ezzel a kéréssel ,de szívesen teljesítettem.Ha szeretnél valamit ,vagy ha bármi baj van ( bár remélem nem lesz) esetleg csak beszélgetni szeretnél írj nyugodtan.

 

Ui:. Aranyos volt a mosolyod palacsintázás közben

White

 

Mikor visszaértem a szobámba azonnal írni kezdtem. A szavak csak úgy elözönlötték a papírt.

 

White ! Segíts! Könyörgök ,nem tudom mit tegyek ,én...............

Leó csak viccből csinálta ,de én mégis megütöttem ,annyira bánom. Tudod Leó egy nagyon nagyon jó ember és barát ő csak adott egy puszit az arcomra mert nem akartam több palacsintát adni neki,és annyira felbosszantót az a mosoly az arcán ,hogy gondolkodás nélkül megütöttem ,én ..én nem akartam .Segíts kérlek ,bocsánatot szeretnék kérni tőle ,de félek ,hogy soha többet nem jön be mosolyogva az ajtón és soha többet nem mondja nekem azt hogy Tündérke. Kérlek mond meg mit tegyek.

 

                                                                          Sophie

 

Úgy éreztem ő az a személy aki most egyedül segíteni tud....

Vita

Álmomba egy fehérrózsa kert mellett táncltam egy fiúval....

Másnap a reggel finom napsugarai ébresztettek. Lassan megrebbegtettem a pilláimat és kinyitottam a szemem. Egy percig azt hittem ,hogy csak álmodtam a tegnapit és azzal gyözködtem magam ,hogy csak szeretném hogy ilyen történjen velem. De mikor egy nővér megjelent a reggelimmel ,már tudtam ,hogy nem képzelegtem. Mosolyogva átnyútott egy tányért amin egy csomó vaniliás palacsinta volt a tálcán a tányér fölött egyszál fehér rózsa volt. Elmosolyodtam. Megvártam mig a nővér elment és elkezdtem falatonként enni a finomságot. Minden vaníliás falatnál mosolyra húzodott a szám. "Egyre kíváncsibbá tesz ez a híres White ,de annyira boldog vagyok ,hogy tényleg létezik. Mi is volt a levélbe? "-elővettem  az ágy alol a kisdobozt amiben a levél lapult. Átolvastam még egyszer majd elhatároztam ,hogy reggeli után lemegyek a könyvért. Gyorsan megettem a maradék palacsintát ,közben Leo nyitott be az ajtón:
-Szia tündérke! Hogy vagy?-mint mindig most is mosoly ült az arcán.
- Köszi jól, nézzd mit kaptam reggelire.-mutattam a tányérra amin még egy darab palacsinta volt.
- Jól nézz ki. kaphatok?- ült le az ágyam szélére.
- Igen.-felé nyújtottam a villát ,de megrázta a fejét és kitátotta a száját."Ez rávall " Mégis belementem a játékba.Levágtam egy kis darabot és megetettem.
- Ez finom ,kérek még.
-Nem. A többi az enyém.
- Na egy kicsit lécci.Ha nem kapok akkor megjárod.
- Mért mit csinálsz ha nem kapsz?
- Ezt.-hirtelen közelhajolt hozzám és adott egy puszit az arcomra. Hirtelen egy percre megállt a szívem a meglepetségtől.
- Én mondtam ,szóval kapok?- ahogy azt az elégedett mosolyt láttam az arcán elöntött a düh és mielőtt felfogtam volna mit teszek a kezem magától lendült. Egy csattano hang és egy piros tenyér alakú folt az arcán. Akkor látam elősszőr ,hogy nem mosolyog.Megijedtem.
-Leó én saj...-nem engedte befejezni felállt és kiment a szobából becsapva maga után az ajtót.
A szemembe könnyek gyűltek össze.- Sajnálom Leó sajnálom gyere vissza .-ezek a szavak hagyák el a szavamat sírás közben. Már egy ideje sírhattam mikor Benji bejött. Azonnal oda futott az ágyamhoz és nyugtatni kezdett ,habár nem tudta mért ,de nem is kérdezte ,neki természetes volt ,hogy vigasztal. Megölelt é nyugtató szavakat suttogot miközbe lágyan a hajamat simogatta.
Miután megnyugodtam megkértem hogy menjünk le egy kicsit az udvarra

Akkor abban a percben mikor megütöttem tudtam óriási hibát követek el........

Rózsa és levél

 Leó és a  többi fiú egy percre sem hagytak egyedül...

Egyik reggel mikor felkeltem a kopár kis komodomra pillantottam ,hogy megnézzem hány óra.Legnagyobb meglepetésemre egy fehér rózsa volt a vázámba.Elősszö arra gondoltam biztos az egyik nővér tette bele ,de aztán megláttam a kiskártyát amit a virág mellé mellékeltek. Óvatosan át emeltem a rózsa fején és kinyitottam.
Tudom kíváncsi vagy ,hogy ki vagyok ,de nem árulom el . Ha szomorú vagy írj nekem és rejtsd el a levelet abban a könyvben amit még attól a fiútól kaptál.Este mielőtt lefekszel ,a kertben lévő szökőkút lábánál  található fehér rózsa bokor tövébe rejtsd el.Másnap reggel pedig keresd meg benn lesz a válasz.       
Aláírás : White
Arra gondoltam valaki biztos ,viccel velem, de tetszett az ötlet ,hogy levelezzek egy idegennel pont ,mint abban a bizonyos könyvben.Az egyik nővért megkértem,hogy adjon  ceruzát és tollat és belekezdtem.
Kedves idegen!
Sejtelmem sincs ,hogy ki vagy ,de nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos fehér rózsát ,gondolat olvasó lehetsz ,hogy eltaláltad a kedvenc virágom. Ami azt illeti már is panasszal fordulok hozzád,egyenlőre csak egy kissebbel .Kíváncsi vagyok ,hogy  tényleg tudsz e rajtam segíteni. Arról lenne szó ,hogy vaniliás palacsintát szeretnék enni ,de mióta itt  vagyok édességnek nyomát sem láttam. Ha holnap azt kapnék akkor tudnék bizni venned,vedd úgy ,hogy ez egy teszt.
Aláírás:Sophie
 Beraktam a levelett egy boritékba azt pedig a könyvbe.6 óra körül megkértem Princet ,hogy segitsen lemennem a kertbe.Elősször meglepödött majd örült ,hogy ki akarok mozdulni.Miután szereztünk egy toló kocsit beleültem és a pokroc alá dugtam a könyvet. Mikor leértünk megkértem hogy hagyjon egyedül nagy nehezen rá vettem oda gurultam a  megbeszélt részhez és eldugtam a könyvet.

Este alig vártam ,hogy reggel legyen és megtudjam válaszolt e az idegen....